A lélek óceánja

Még élénken emlékszem az óceán látványára,

A szinte végtelenégbe nyúló, hullámzó tájra,

Melynek tükrében gyöngyként csillogott a napnak fénye,

S életerős világok sokasága nyúlt felszínre.

E csodát csendességemnek árjában nézegetve,

A morajlását és sirályoknak dalát fülelve,

Egyszer csak elmém mélyében lángot gyújt a gondolat,

Mely álomnyi pillanatra se hagy nékem nyugalmat:

Mintha lélek természetbéli mása mutatkozna,

S annak valós létéről látványosat szavallana.

Ha ég, mint édesanyja, vagy hű társa átöleli,

S lágy szellő, mint igaz barátja, mosolyra deríti,

Annyi szépet adva világ szeretetét mutatja,

Ő ringatózva hajóst, mint kedvesét táncra hívja,

Fájdalmának fellegétől, karmától szabadítja,

S vívódásának szellemét pokolra utasítja.

Ha utáló s értelmetlen szavából vihar támad,

Szavaiknak ereje fájdalmas csapásokat ad,

Szél, mint zaklató féreg földbe döngölésért kiált,

Tömeg szennyezése közel, együttérzés távol állt,

Égig érő hullámaival elpusztít mit csak bír,

Kiáltásokból egy könnyfakasztó szimfóniát ír.

E történetnek utolsó sorához közeledve,

Fejemben a tanulságáról meg nem feledkezve,

Ballagok kövekkel kirakott, népes, zajos úton,

Bódékkal, árusokkal szegélyezett piac soron.

Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!