Tanulás (szatíra)

Mint tudjuk a tanulás minden korban fontos. Hiszen, aki nem halad a korral, az lemarad. Ezt semmiképpen se szeretném, így aztán mindig meghallgatok mindent. Ezen kiváló tulajdonságomnak köszönhetően tudtam meg, hogy van olyan testrészem, amely gyönyörű és egyedi.
Sajnos jómagam ritkán látom, – mások meg még ritkábban – mert takarásban van, így aztán, ha nem vagyok ilyen érdeklődő, még azt gondolnám, ha olykor-olykor belenézek a tükörbe, hogy semmi kívánatos nincs rajtam. Nem is nagyon bámulom magam, de azért arcmosás után – tekintettel arra, hogy száraz a bőröm – egy kis krémet kenek rá. Majd fésülködéskor szintén látom az engedetlen és gyérülő hajszálaim, melyből három háromfelé áll. Na, de velem nem lehet kibabrálni, lelakkozom, és addig, amíg nem megyek ki a szabadba – különösen szeles időben – egy viszonylagosan elviselhető szobafrizurám lesz.
Nem részletezem a többi testrészem, mert egyikkel se tudnék dicsekedni, amit elfogadással és beletörődéssel veszek tudomásul, de innentől kezdve új perspektíva tárult fel előttünk, mert -mivel alapvetően jó indulatú vagyok – veletek is megosztom. Cserébe én is elvárom, hogy aki tudja, miként érvényesülhetünk vele, az feltétlenül közölje velem!
Nos, nem húzom tovább az időt, hiszen tudom, hogy az érdeklődés már a tetőfokára hágott, így belemondom egyenesen a szemetekbe: „A tökéletes hónalj nem létezik, mindegyik gyönyörű és egyedi”. Hát nem csodás?
Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »