A verekedés

— Mi volt az isiben? — tettem fel a szokásos kérdést Peti fiamnak, amikor hazaértem a munkából.

— Semmi — kaptam a szokásos választ.

— Igen, persze. Az iskola az a hely, ahol soha nem történik semmi. De azért csak mutasd meg az ellenőrződ! — mondtam, miközben erősen fixíroztam a táskáját. Láttam, hogy hirtelen elég gondterhelt lett az arca és kicsit sokáig keresgélte a kis kék füzetet.

— Csak nem kaptál beírást? — kérdeztem határozott hangon Petit.

— Hát, az a helyzet, hogy az osztályfőnök beírt valamit — vallotta be Peti miközben átnyújtotta az ellenőrzőt.

Izgatottan kezdtem lapozni a kis kék füzetet, majd a szöveges részek végén meg is találtam az osztályfőnöki intőt. Meghűlt bennem a vér. Ilyet még sosem kapott az én kisfiam. Mi történhetett vele?

Péter a nagyszünetben osztálytársával verekedett, melyet tanári felszólításra sem hagyott abba. Az iskola szellemiségéhez méltatlan magatartása miatt osztályfőnöki intőben részesítem.

— Miért verekedtél Peti? Ez igazán nem jellemző rád. Legalább is eddig nem volt az — kezdtem a kikérdezést.

— Anya. Tomi belenyúlt a táskámba és el akarta venni az uzsonnámat. Én mondtam neki, hogy ne nyúlkáljon a táskámba, mire ő nekem jött, hogy de igen, neki joga van mindenki táskájában kutatni. Én csak védekeztem. Az őf. ekkor lépett be. És rögtön kérte mindkettőnk ellenőrzőjét és máris beírta az intőt.

— Azt nem kérdezte meg, hogy mi volt a verekedés oka?

— Nem. Még mondta is, hogy őt nem érdekli, hogy miért kezdtünk el verekedni. Csak azt, hogy ez méltatlan viselkedés. És ő ezt nem tűri. Pedig Tomi rendszeresen kilopja valamelyikünk uzsonnáját. Csak én most ezt észrevettem.

— És szerinted ennek mi lehet az oka? Tomi nem hoz magával uzsonnát?

— Nem. Mindig valamelyikünkét eszi meg, vagy kunyerál.

— Az of. tud erről?

— Már mondtuk neki, de azt válaszolta, hogy neki ehhez semmi köze.

— Hát ez érdekes. No, akkor ezt aláírom és a legközelebbi szülői értekezleten felhozom a témát.

Nem értem, hogy lehet ennyire közömbös a helyzet iránt? — morfondíroztam. Hogy neki semmi köze nincs ahhoz, a gyerekek miért verekednek, hogy milyen konfliktusok vannak közöttük? Lehet, hogy Tomi szegény, hátrányos helyzetű gyerek és azért nem kap otthonról uzsonnát? Ezt neki kellene kinyomozni! Nem pedig az én fiamat büntetni azért, mert megvédi a saját tulajdonát. Legszívesebben visszaírnék neki az ellenőrzőbe, hogy magyarázatot kérek. De lehet, hogy ezzel ártanék Petinek. Jobb az ilyen dolgot szóban elintézni.

Lehet, hogy inkább a fogadó óráján hozom fel az esetet. A szülői értekezleten esetleg Tomi szülei is ott lesznek és kellemetlen lesz nekik bevallani, hogy miért nem adnak a gyereküknek uzsonnát.

Két hét múlva fel is kerestem a tanárnőt. Elmondtam neki, hogy furcsának találtam a verekedésről szóló beírását. Erre elmondta, hogy a fiúk rendszeresen verekednek az utóbbi időben és ebből neki elege van. Naivan megkérdeztem, hogy tud-e valamit az okokról. Nem tudott. Erre elmondtam neki, hogy Tomi a többiek uzsonnájára utazik. Ezen nagyon meglepődött. Ő ezt észre sem vette. Hát persze — gondoltam magamban, mivel mindig csak a verekedést látta, de az okok után soha nem érdeklődött. Azonban megígérte, hogy utána néz ennek. És köszöni a jelzésemet.

Kiderült, hogy Tomi szülei elvesztették a munkájukat és nagyon nehezen élnek a segélyből. Ezért nem kap a gyerek uzsonnát. Végül úgy oldottuk meg a problémát, hogy az iskola az alapítványi pénzből, amelyet szabadon használhatott fel, fizette Tomi uzsonnáját, amelyet minden reggel a büfében kapott meg. A verekedések pedig megszűntek.

Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/