ha nem félsz, nem félek... A DONGÓ Vizes fűben eső után, lábamon csöpp gumicsizma. Fölszaladtam kert végébe, nyolcévesen. Királydongó épp arra szállt, csizmaszárba belekószált. Ijedtében mart a lábba, szúrt is, mart is szegény pára. Visítottam, mint a nyúl, mint akinek már alkonyul. Lélekszakadva hegynek fel, apám futott, segítsen. Megnyugtatott: ez csak dongó, bántani nem akart a golyhó, csak megrémült szegény pára, amint beszorult a csizmaszárba. Megígértem, hogy nem félek, a dongó kedves, puha lélek. Pár nap eltelt, s eltökéltem: megsimogatom a méhet. Leültem a virágágyba, vártam dongó szálljon rája. Sürgött, járta a szirmokat, kezem lassan összecsuktam. Két tenyerem kagylót formált, a dongó benne föl-alá járt, tudtam, hogy ha nem félek: szeretetem feléled. A csiklandozás alábbhagyott. A dongó édeset álmodott... Szívem eltelt melegséggel, s ő tovább aludt tenyeremben. -----o----- A történet vége: miután megpihent tenyeremben, kis idő múlva kinyitottam kezem s elrepült. 🙂 Gyerekként a legnagyobb termetű poszméhet neveztem el királydongónak. -----o----- kép forrása: Pixabay
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
4 Responses
Tüneményes soraid érdeklődéssel olvastam. Azért a rovarcsípések nem mindig olyan ártalmatlanok, bár a darázs többször is tud szúrni, a nélkül, hogy elpusztulna, a méh csípésre is vannak allergiás emberek, meg hát azért valljuk be, hogy az a csípés se kellemes.
A vers ettől függetlenül, vagy ezzel együtt bájos volt.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a kis gyerekkori történetet. Igen, senkit sem szeretnék arra bátorítani, hogy dongót fogjon a kezébe. Akkoriban én így győztem le a félelmemet. (Az volt az első és mindmáig utolsó dongócsípésem.) Szeretem őket, kedves lények. Ez a korábbi versem is róluk szól: https://irodalmiradio.hu/2024/09/23/mit-sem-erek/ 🙂
Szeretettel, Zoé
Különös és szerethető írás volt, öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita
Köszönöm Rita, kedves figyelmedet. Szeretettel, Zoé