„van úgy, hogy nyitott szemmel álmodunk…”
AMIT TUDUNK… (álom reflexió)
hogyan teremt valósnak látszó matériát a tudatállapot?
ez a létező vagy az álomban amott?,
ahol érzékek élnek, úgy mint ideát…
csak éberen alkotunk mindenről ideát?
s ha azt mondjuk elsődleges a szellemi,
a testet fenntartja az, aki teremti?
millió szimbólum és képzet vezet?
miért nem ráz velünk az öröklét kezet?
ha elővesszük a művészi fantáziát,
az álomban írunk vagy az álom ír át?
s ha mindent eltervezünk, valóra válik?
van rá idő és nincs mi megállít?
mit teszünk, ha mindig észlelésünk a korlát?
gondolataink terhét hordjuk egy életen át?
álom?: ha elkopik, kapunk új ruhát…
álomban az álmot, miként élhetjük át?
…amit tudunk, hogy hajnalban a sűrű sötétet
áttöri a derengő fénysugár.
illusztráció: Pixabay
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…