A kápolna kopott képén
Szűz Mária szemét nézvén
Könny kúszott a két szemembe
Anyja néz a szenvedőre
Kiszárad a szája sivár
sivatagban messze kiált
Szeretné a szenvedéstől
megszabadítani Fiát
Tehetetlen, de Ő cserben
nem hagy, nem tűnik el csendben
S mielőtt még üt az óra,
így szól hozzá A próféta:
„Asszony, ímhol a te fiad!
Mindenkinek jár Bocsánat
Nem tudják, hogy miket tesznek,
s miért szögeznek kezet-lábat”
De ohh, a gondolat, az érzés
a testén a sok seb, a vérzés
A tudat, hogy a Fia néma
és a sírba rakják még ma
Így fogott el a bűntudat
Ez jutott a Megváltónak?
Isten Fia, Ő küldte el
s mi odaadtuk Pilátusnak?
S így egyedül a terembe
kopott képet nézegetve
Elfogott a kín, a halál
Szívem békére nem talál
S egyszerre csak furát érzek
sima ujjak, kedves léptek
Bizonytalan megfordulok
és a kereszten halt Férfi
Igen, Ő maga állt ott…
Author: Ugrai Richárd
Ugrai Richárd vagyok. 2008-ban születtem, Debrecenben. Kiskorom óta foglalkoztat a művészet. Mind zenei, mind irodalmi tekintetben. Szüleim és pedagógusaim ösztönzésére kezdtem el komolyabban és rendszeresebben alkotni. Jómagam a KELET nevű folyóirat társszerzője, szerkesztője és alapítója vagyok. Ezen a felületen pedig szeretném minél több emberhez eljuttatni gondolataimat.
3 Responses
Csodálatos sorok. Nehéz szívvel, de mégis örömmel olvastam. Nem, én nem bírtam volna/nem tudnám elviselni a fiam halálát, semmiképpen, nemhogy ilyen méltatlan módon.
Gyönyörű a vers befejezése is.
Szeretettel gratulálok: Rita
Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm a kedves gondolatait! Örülök, ha az olvasót egy picit el tudom gondolkodtatni olyan dolgokon, amiken általában nem töpreng az ember és természetes örülök annak is, ha bármilyen élménnyel gazdagabbá tudom tenni azt, aki ezen versek olvasásával tölti az idejét.
Köszönettel: Ricsi
Sikerült.
Szeretettel: Rita