Egyszer a felkelő nap fénylő sugarát nem láthatod,
a lemenőt se csodálhatod.
Megszűnnek fájdalmaid, álmaid és kínzó vágyaid,
elmúlnak a hétköznapjaid.
Csak ma van, egyetlen, egyedi, megismételhetetlen,
ne légy a jóra engedetlen.
Őszinte, tiszta lélekkel most kell ölelned mindenkit,
figyelve, hogy meg ne bánts senkit.
Mint drága kincs oly nagy érték a szeretet, mit itt hagyunk,
mikor már szeretni nincs módunk.
Mi tehető, ma kell tenni, tétovázni tán nincs idő,
egyszer eljön az eljövendő.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
4 Responses
Kedves Rita! Valóban. Az elmúlás törvényszerűsége kikerülhetetlen. Az egyetlen, amivel nyomot hagyhatunk magunk után, az a tiszta szeretet általi megnyilvánulásunk. elismeréssel olvastam a soraidat. Szeretettel: Gyöngyi
Kedves Rita!
” Mi tehetö, ma kel tenni, tétovázni tán nincs idő…” Igen szép sorainak fő gondolatát az előb idézett sora összegzi. Ha verse műfaját nekem kellene meghatározni azt mondanám: Elégikus minifilozófia. Tetszéssel olvastam.
Üdvözlettel
Antal
Kedves Tonió!
Köszönöm a látogatást és a megtisztelő sorait is. Igen, ki kell használni minden napot, mert nem tudhatjuk, hogy lesz-e holnapunk.
Szeretettel: Rita
Kedves Gyöngyi!
Így igaz. Soha se tudhatjuk, hogy melyik nap az utolsó.
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Rita