A falevél

Már nagyon közel volt a tél, az ősz elhagyni készült a tájat,
a legtöbb falevél már a földön landolt, de volt egy kivétel,
ki nem akart menni, ő mint anyjához ragaszkodott a fához,
ki táplálta, szerette, s nevelte, éltét neki köszönhette.

Jött eső, fagy, frissen hullott, fehéren tündöklő, szikrázó hó,
de ő görcsösen maradni akart, megfagyott, s csak szára maradt.
Rendkívül hideg, szeles, fagyos éjjel lerántotta a földre,
a természet törvénye örök igazság, nem maradhatsz élve.

El kell engedni a fát, az anyát, az apát, és a hű társat,
mindenkire ugyanaz a végső vár, várhat, elmúlik minden.
Jobb, ha hagyod, ha engeded, ha nem görcsölsz, hisz minden hiába,
símulj bele, miként egykor egy puha ágyba, az elmúlásba.

Az élet nélküled is megy tovább, ne várj hát soha több csodát!
Éljed át a mát, ami még vár, a holnap nem ígér új csodát.
Élj, amíg lehet, szeress, kit szerethetsz, ez a tied, nincs tovább!
A függöny lehull és az előadásnak vége, jön új, jön más.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Csodás természeti képek, és komoly gondolatok az elengedésről és az elmúlásról.
    Nagyon szép, tartalmas vers. Szeretettel gratulálok: Margó

  2. Kedves Rita!

    Nagyon szép, megható a vers, igen, az élet folyamatos változás, mindennek oka van, az elmúlás is erőteljesen tanít minket.
    Szeretettel gratulálok:
    Kriszti

Hozzászólás a(z) Hajnal Cs. Krisztina bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »

Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »