Már nagyon közel volt a tél, az ősz elhagyni készült a tájat,
a legtöbb falevél már a földön landolt, de volt egy kivétel,
ki nem akart menni, ő mint anyjához ragaszkodott a fához,
ki táplálta, szerette, s nevelte, éltét neki köszönhette.
Jött eső, fagy, frissen hullott, fehéren tündöklő, szikrázó hó,
de ő görcsösen maradni akart, megfagyott, s csak szára maradt.
Rendkívül hideg, szeles, fagyos éjjel lerántotta a földre,
a természet törvénye örök igazság, nem maradhatsz élve.
El kell engedni a fát, az anyát, az apát, és a hű társat,
mindenkire ugyanaz a végső vár, várhat, elmúlik minden.
Jobb, ha hagyod, ha engeded, ha nem görcsölsz, hisz minden hiába,
símulj bele, miként egykor egy puha ágyba, az elmúlásba.
Az élet nélküled is megy tovább, ne várj hát soha több csodát!
Éljed át a mát, ami még vár, a holnap nem ígér új csodát.
Élj, amíg lehet, szeress, kit szerethetsz, ez a tied, nincs tovább!
A függöny lehull és az előadásnak vége, jön új, jön más.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
4 Responses
Csodás természeti képek, és komoly gondolatok az elengedésről és az elmúlásról.
Nagyon szép, tartalmas vers. Szeretettel gratulálok: Margó
Kedves Margó!
Megtisztelő számomra, hogy olvastad és soraim ilyen szépen méltattad.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon szép, megható a vers, igen, az élet folyamatos változás, mindennek oka van, az elmúlás is erőteljesen tanít minket.
Szeretettel gratulálok:
Kriszti
Kedves Kriszti!
Köszönöm szépen az olvasást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita