Szelíd lobbanás
Nem kell a glória, hamis fény,
Csak igaz szó, mit szívem kér.
Nem játszom hőst, ki tettet áll,
S nem kérek díszt, se szent palást.
Ha néznek rám, ne színre nézzen,
Ne csillogásra áhítattal,
De lássák azt, ki harcot vív
A csend mögött, a mélyben hív.
Nem vagyok szobor, sem példakép,
Se hibátlanul feszülő kép.
Bennem is fáj, bennem is vér,
De igaz vagyok – ez az, miért.
Nem vágyom tapsra, tiszteletre,
Csak arra, hogy szívem szeretne
Igaz maradni, bármi jő,
Akár sötét, akár eső.
Ha egyszer mégis néznek rám,
Ne azért, mert parancs, vagy híres szám,
De mert valami bennem él –
Egy gyertyaláng, mi nem cserél.
Nem vagyok sok, nem vagyok más,
Csak egy szelíd, vad lobbanás,
Ki nem színlel, ki vállal arcot –
S az igazságért harcol, de halkan harcos.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
2 Responses
„Nem vagyok sok, nem vagyok más,
Csak egy szelíd, vad lobbanás,
Ki nem színlel, ki vállal arcot –
S az igazságért harcol, de halkan harcos.”
Nagyon szép és őszinte soraid tetszéssel olvastam. Jó lenne, ha mindenki így gondolkodna, nem lenne annyi csalódás az embertársainkban.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon köszönöm a szavaidat, mélyen megérintettek. Jó érzés tudni, hogy az, amit leírtam, másban is visszhangra talált.
Én is hiszem, hogy az őszinteség, még ha néha fáj is, végül mindig többet ad, mint az álarcok.
Köszönöm, hogy olvastál – és hogy éreztél is vele. ❤️