Hogy lehet ilyen távol tőlem,
Aki épp itt ül most mellettem?
A hibát hamarabb mért lelem meg
Benned, mint egy idegenben?
A sors mért engedett olyan közel,
Ha most meg mégsem érlek el?
A megszokás miért követel
Hozzászokást sok mindenben?
A távolság visz-e majd közelebb?
Vagy a közelség tol messzebb minket?
Ha bevallom, mit szerettem benned,
Azt is, hogy az élet megrövidített?
Vagy késö már vallatóra fogni
Az elrepült sok-sok évet?
És ami volt, arra gondolni,
Mikor hallom a hollókat fölöttem?
Inkább megfogom a jól ismert kezet,
És elmesélem mind, mitől félek.
És mikor törődő szemedbe nézek-
Már nem is értem, miért féltem….
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...