A boldogság kapujában

A boldogság kapujában.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

A mennyek kapuja előtt a sorszámosztónál a 11 es szám jelent meg. A szerencseszámom. A kapuőr szigorúan néz rám és olyan mély hangon közli, hogy én jövök, hogy meg is ijedtem hirtelen.

Pedig azt hittem a halálnál nincsen ijesztőbb dolog, tévedtem. De a kapuőr a mennyben.

Majd megyek egy úton. Felhők vannak, halkan valami zene szól és egyre erősebb a fény.

Majd hirtelen egy nagyon kedves bájos arc jelenik meg és egy papírt kezd el olvasni rólam, vagyis az életemről.

Amíg hallgatom rájövök, hogy nem is éltem igazán. Mintha olvasna a gondolatomba meg is kérdezi, hogy mit gondolok az életemről.

Élet. Mit is nevezzünk annak? Gondolkodom, de csak egy válasz jut eszembe. Tartalmatlan, színtelen semmi. Mintha érezte volna, hogy ezt fogom mondani. A kapu előtt látom, hogy egyre többen akarnak bejutni, de őket az őr nem engedi be. Kérdezem miért? De ő nem válaszol.

Azt hittem majd beszélgetünk egy jót az élet értelméről vagy arról, hogy miért vagyok itt, hogyan kerültem ide, de rájövök ez mind értelemtelen már. Itt vagyok és kész. Döntésre várok. Maradhatok-e vagy sem? Egyre többen állnak a kapu előtt.

Majd hirtelen egy másik fény villan meg és a kapun a következő felirat áll: A boldogság kapuja.

Tudom hiába szeretnék oda bemenni nem mehetek be. Pedig nagyon szeretnék. Szeretném végre megtudni milyen az igazán boldogok lenni.

Majd a hang hirtelen megszólal: ahhoz, hogy tud milyen igazán boldognak lenni élned kellett volna igazán.

Szerinted a kapu előtt miért állnak olyan sokan? Mindenki a boldogságra vágyik, igazán.

Vége

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »