Origó.
Olyan mélységeket és magasságokat nyítottál meg a lelkembe, melynek létezéséről nem is tudtam. Repültem, szárnyaltam veled. Kérlek ne engedj el sosem.
Szeretlek téged.
Ahogy a tenger szereti a hullámjait, hiszen az élteti.
Ahogy a nap lemegy és bíbor színbe tükrőződik.
Ahogy az élet és a hallál között lebegünk.
Mi ketten az Origón.
A két végpont.
A szerelmed, mint egy virág nektár.
Ragyogsz, mikor a nap süt az arcodra.
Játszol, látszol, mint egy kis gyerek.
Akarom, akarlak!
Még.
Sose engedj el.
Szeretlek téged.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.