Múltba réved.
Már nem hiányzol annyira.
Próbálok felejteni.
Próbálok máshogy szeretni.
Próbállak eltemetni.
Múltba révedő ábránd vagy csupán.
Elmenni innen máshová.
Te itt sem vagy? Halványul képed.
Csókód sincs már.
Elnyeli a tengernyi könny és bánat.
Bánat, ami a szívemet nyomta.
Sose leszel enyém.
Sose ölelek, sosem kellett ez a szerelem.
Megbántottál.
Múltba révedő idéző szemeddel hívogatsz, de már csak állok ott a parton.
A sötét lehúz, nincs már mély.
Múltba révedő szenvedés.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.