A fény vonulata
Egyed-Husti Boglárka novellája
Johnny szeretettel
A Hamvay kávézóba beszéltük meg a találkozót miután kiderült, hogy ő is gödöllői, illetve az is, hogy ugyanabba az általános iskolába jártuk.
A kávézóba, mikor leültem kicsit ideges voltam, hiszen eddig csak leveleztünk, nem tudtam, hogy néz ki.
Nemsokkal később egy srác oda jött az asztalhoz és rám nézett és ezt kérdezte:
„Te vagy az Bogi?”
„Igen” -válaszoltam- „akkor te biztos Attila vagy”.
Leült mellém adott az arcomra két puszit és rendeltük két kólát magunk részére.
Aztán elkezdtünk beszélgetni. A színházról, a különböző életében megtörtént dolgokról, amiket csak velem osztott meg. Hálás voltam érte, hogy egyáltalán megtisztel bizalmával.
Aztán beszélt az írásairól, vagyis azokról az írásokról, amik magával ragadtak és nem engedtek.
Órákig tudtam volna hallgatni hiszen olyan mélyen adta elő ezeket a dolgokat, hogy mintha nem is nő lettem volna, hanem vele egyenragú fél. Ehhez nem voltam hozzá szokva.
A művei egyszerűen én nem is tudtam rá szavakat találni, szerettem volna egyszer úgy írni, ahogy ő. Szerettem volna olyan stílusban alkotni.
Aztán rájöttem, hogy talán sosem fogom azt a szintet megütni. Hiszen ő egy élő legenda. Sose leszek olyan tehetséges, mint amilyennek tartottam őt. Ő viszont olyan lezseren, talán hanyagul ált hozzá. Pedig tényleg tehetséges tartottam.
Mellesleg olyan pasi volt, aki mellett nem tudtam elmenni. Egyszerűen az egész lénye, magával ragadó volt. Olyan, mintha elvesztem volna egy tengerbe.
Emlékszem miután négy óráig beszéltünk egymással szükségem volt egy kis sétára.
Leültem a padra és az esti fények vonulatát néztem és azt, hogy mennyire egyedül vagyok a világban. Szükségem volt Johhny és a találkozásra.
Amikor írtam olyan volt, mintha Johhny vezette volna a tollam és az írásaim próbáltam az ő stílusát elsajátítani. Ha lehet úgy mondani a mentorom volt. Próbáltam a saját hangomat megtalálni, ami időközben szerencsére sikerült.
Úgy éreztem viszont Johhny örökké hálás lehetek.
Remélem, amikor felnézel néha Attila az égre te is látni fogod a fény vonulatát.
Bogi
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
