A festő.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A Falk Miksa utcában van egy kis galéria. Nem is galéria, hanem lakás. Hiszen ott él benne a híres festő. Kiskutyájával immár lassan 40 éve. Ez az ő műterme, élete és kiállítása is egyben. Műveit, ha jellemezni kéne a zseniális kifejezés nem lenne elég. Szén akt rajzai olyan hatalmas méretűek, hogy szinte betöltik az egész teret. Az aktot szereti a legjobban. Van egy csomó ecsettel készített vászonra festett képei is és az olajos technikák is szereti. Mégis, ha megkérdezik tőle vagy interjút ad mindig a szén ceruzával készített akt rajzokat említi meg.
Tavaly betörtek hozzá és nagyon sok képet vittek el, a legtöbb az akt képei voltak. Később a nyomozás során derült ki, hogy maga az akton szereplő modell vitte el őket, amolyan búcsú ajándéknak hitte. Hiszen mégis ő volt rajta, ő ált oda a festő elé anyaszült meztelenül. Akkor még fiatal és naiv volt. De hamvas bőre és a festővel eltöltött idő sok mindenre megtanította. Többek között arra, hogyan legyen önző és kimért. A festővel furcsa, amolyan se veled-se nélküled kapcsolatban éltek. A szülei feltétek is őt, hiszen a festő sokkal idősebb volt nála.
A festő viszont ismerte az életet. Az igazi életet, ami tele van kudarccal és harccal. Szüleit deportálták, mivel zsidók voltak. Ő maga még kicsi volt, de tisztán emlékezet a félelem, rettegés és a halál szagára. Aztán túlélte. Ahogy minden mást is túlélt. Viszont a belső harcait önmagának kellett megvívnia.
Szerette a modellt, szerelmes volt is belé, jó páros voltak az ágyban, de ő is érezte, hogy ennél bizony több kell. Az aktokat, amiket a modellről készített önmagának szánta, nem akarta őket kiállítani, a saját gyermekeinek tekintette. Mivel nem akart gyereket, nem is vágyott az apaság érzésének megtapasztalására így valóban minden egyes művére úgy tekintett, minta az a gyermeke lett volna.
Megdöbbentette, amikor közölték vele volt szeretője, a modell vitte el a képeket. Aztán lezárult a nyomozás, a képek visszakerültek hozzá, mégis úgy érezte az valóban a modellt illetné. Hiszen mégis csak ő van rajta.
Aztán beteg lett, nagyon beteg, tudta nincs sok hátra. Tudta, hogy gondozásra szorul. A legnagyobb meglepetésére a modell becsengetett hozzá és azóta ápolta őt.
Mikor a festő meghalt, minden a modellre örökölt, a galéria, a képek, minden az övé lett.
Aukción eladott mindent a modellt, az aktokat megtartotta, ez az enyém, engem illet. A többi kép ment műterembe, galériába, múzeumba, de az aktokért megdolgoztam.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
