Átkelő
Egyed-Husti Boglárka novellája
Napok óta keringek a szobámba és próbálok a gondolataimat rendezni. Az asztalon különböző listák és a Végrendeletem hever. 2 hónap, hallom az orvosom hangját. Ennyiből gazdálkodhatok. Tudtam, hogy beteg vagyok, de azt hittem legyőzőm. Nem akartam kopasz lenni. Végül is saját magam okoztam ezt. Az orvos is megmondta. Talán, ha kezeltük volna több esélye lenne.
Egyre csak járkálok fel-alá. Nagyjából mindenki tudja a környezetembe, hogy meg fogok halni. Nem csináltam belőle nagy titkot. Egyszerűen csak elmondtam. Természetesen ahogy számítottam rá mindenki máshogy reagált a hírre, de nem hibáztatok senkit, hiszen én se tudnám, miképp reagálnék, ha egyszer csak közölnék, hogy nagyjából 2 hónap múlva nem leszek.
Hallom az orvosom hangját. Nem sok esélyét látom, hogy 2 hónapnál többet lesz életembe. Ha elfogad egy tanácsot, rendezze el a dolgait, búcsúzzon el a szeretteitől.
Szinte mindent elrendeztem, mindenkitől elköszöntem. Csak ő maradt hátra. Őt viszont még alig ismerem. Nemrég jöttünk össze, egyszer lefeküdtünk egymással. Hogy szeretem-e? Jó kérdést. Nem tudom. Az már megint egy jobb kérdés, hogy ő szeret-e engem?
De el kell neki is mondanom, bármi is ez köztünk tudnia kell, nem szeretek hazudni, a korrektség híve vagyok. Ezért járkálok már napok óta a szobámba és próbálom rendezni a gondolataimat miképp is kellene ezt a témát felvezetni.
Aztán egyik este felhív épp hazajött külföldről, kérdezte, hogy van-e kedvem átmenni hozzá. Azonnal mentem. Bár ő szerintem másra számított.
Látta rajtam, hogy mikor bementem hozzá más volt az arcom. Rá is kérdezett, hogy baj van? Én meg csak ennyit mondtam: meg fogok halni. Aztán még ezt hozzátettem. Segít átkelni.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
2 Responses
Nagyon, rövid, de valős kis sztorikat írsz. Belegondoltam abba, milyen lehet, ha egy fiatal teremtésnek azt mondja az orvos, hogy két hónapja van hátra.A Te hősnőd jól viselte, de gondolom, hogy ezzel nem mindenki lenne így.
Szeretettel: Rita
Az élet és annak múlékonysága vissza-visszatérő elem (i) a műveimnek. Sokszor gondolkodom ezen így biztos, hogy lesz még ilyen jellegű írás. Bogi