George meséi

George meséi.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Skóciában egy kicsiny faluban él George. Maga 75 évével, egy masszív kőből épült házban. Két cicája és egy kutyájával. George minden reggel skót szoknyát húz és kimegy a tengerhez. Reggeli séta-mondja vidám arccal. Majd vár a különböző turistacsoportokra. Ha ők nem jönnek majd én is jó leszek hallgatóságnak.

Ugyanis George mesélő. Vagyis mese mesélő. Papírja is van róla. Iskolába is járt, bár azóta a mese iskolát bezárták. Ez a szakma egyben hitvallás is. Apáról fiúról száll. Sajnos azonban George gyermektelen így, ha ő is elmegy akkor ez a hagyomány immár megszűnik.

Több mint 300 éves meséket is tud. Különböző törpékről, manókról, varázslatos meselényekről. A sziget összes meséjét ismeri és ami a legfontosabb fejből tudja azokat.

Erre nagyon büszke.  Napközben meginvitál kedvesen a házába és pisztrángot készít nekem, majd leül a kanapé mellé és egy ősi kelte mesét mesél nekem. Különböző történetek fonódnak össze és egy láthatatlan szállal fűzi össze őket,

Én úgy ülök mellette mintha 6 éves kisgyermek lennék, néha meghökkentve máskor csodálkozásra nyitom ki a szám. George meg csak mesél és mesél.

Néha keveri az angolt a skót vagy az ír angollal így akcentussal még érdekesebb és élvezetesebb a mese.

A sziget, ahol él szinte megelevenedik, megfiatalodik George meséi által.

Mikor végez én sírva megköszönöm neki.

Mosolyogva rázz velem kezet és ő köszöni meg, hogy mesélhetett nekem.

Mikor elköszünk egymástól a szigeten már esteledik. Hirtelen lágy sellő hangon énekelnek a sellők és a tengeri élőlények is dalra fakadnak. Tündérek és különböző varázslatos lények kelnek életre ezen a csodálatos mesék által szőtt szigeten.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  többet már tőled nem is

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »