Gonosz ember balládája

Gonosz ember balladája

Egyed-Husti Boglárka

Szombat volt, amikor a gonosz ember megérkezett. Halkan kopogott az eső az ajtók alatt. A kis faluba csend honolt. A gonosz ember várt majd belépett a nagy szobába.

Sok év telt el, ő ott maradt, viszont a jók mind elmentek. Háborúba, harcolni idegen országban állítólag ellenséggel. Mindig jöttek a hírek a különböző harcokról, a rádió frekvencián keresztül majd jött az új találmány a tv.

A gonosz ember szerette ezt az eszközt, mert sok embert ülésre késztetett és így nem tudnak gondolkodni. Ő meg közben végezte csendben és halkan a dolgát.

Terveket szövöget, mint ahogy a sarokban szővi a pók a hálóját és várta a végtelen áldozatot, ki belepép a hálójába. Sok ilyen volt neki, nagyon sok. Az áldozatok mindig kisebbek lettek a gonosz ember pedig csak nőt, mint a kis gombóc.

A nagy szobát lebontották, majd új házat építettek fel helyette a faluból község majd város lett végül település. Sok ember költözött be ide, voltak ingázók is és voltak gyütmentek.

Sok új probléma lett melynek a gonosz ember nagyon örült. Jöttek új szerek is a problémákra: alkohol, kábítószer.

Sokfüggő lett, túl sok. Ő meg csak ült és várakozott a sarokban.

Aztán egyszer egy szombaton épp esett az eső, mikor elment.  Helyébe szivárvány költözött.

Vége

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  többet már tőled nem is

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »