Gyerekek voltunk.
Egyed-Husti Boglárka
Futunk le az udvarra, végre itt van a nagyszünet. Labdák pattogásától hangos a nagy udvar, annyira jó kint lenni. Leülök a padra és hallom a hátam mögött.
„Kövér, dagadt. Kövér dagadt”.
Majd egy újabb harsányabb hang: „hé zsíros bödön”.
Próbálok elfutni, de 3-4 nagyobb fiú lefog és folyamatosan kántálják: „zsíros hús, rántott hús”.
Végül egy tanár veszi észre és rászól a fiúkra, bocsánatot egyik sem kér, de legalább már nem másnak rám aznap. Fél siker.
Másnap félve megyek be. A nagy szüneti csengő hangjától érzem kalapál a szívem. Félek, hogy mi fog következni. Aztán kimegyek a nagy udvarra. Hátul egy srác elkapja a kabátom ujját és rám ordít: „pápaszemes kígyó, pápaszemes kígyó!”.
Ekkor már sírok. Ismét jön a tanár, nem tud megnyugtatni.
Másnap nem akarok iskolába menni, pedig felmérőt írunk. Anyukám nézegeti a homlokon, aztán a lázmérőt. Nem érti. Próbálom a menstruációmra fogni, de mivel nincs lázam így be kell megint mennem az iskolába.
Ahogy elindulok otthonról a szomszéd házban látom, hogy betört az ablak és épp most cserélik ki. Viszont egy letört üveg ott marad a földön. Felveszem. Nagyon szép az üveg, nagy dara, fényes. Valami belső késztetésből magammal viszem.
A nagy szünetben ismét jönnek a fiúk, de én már gyorsabb voltam náluk.
A mosdóból üvöltöznek, sírnak a lányok. A tanárok idegesek rohangálnak. Hívják anyámat, teljesen feleslegesen. Ekkor ugyanis már halott vagyok.
A gyerekek megöltek. A fájdalom, amit okoztak nem bírtam el velük, hiába próbáltam szólni, néma maradtam.
Most a súlytalanság súlya alatt már nem vagyok néma.
Gyerekek voltunk mondta évekkel később az a fiú, akit el akartak ítélni a halálom miatt. Ostoba gyerekek. Ma már nem tenném-nyilatkozta a bíróságon. Anyámat látom, ott ül a padba, le van fogyva. Törékeny teste gyászol. Én meg ott ülök mellette, láthatatlan lényként és keresem én is a válaszaimat a kéréseimre, de csak ennyi választ kaptam.
Gyerekek voltunk.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.