Kavicsok a vízben
Egyed-Husti Boglárka novellája
Oda tettem, ahol végre ő szerinte is csend van és révbe érhet.
„Kavicsok a vízben” -ez volt az utolsó kívánsága. ű
„Hamvasszatok el és a hamvaimmal együtt két kavicsot tegyetek a vízbe”.
Még most is emlékszem rá. Ott ültem mellette a kórházi ágyon, remegett a keze, már nem volt magánál. Várt. Várt, hogy végre meghaljon. Várt, hogy végre átmehessen. Várt, hogy végre elmúljon a fájdalom. És várt a megnyugvásra.
Én meg vártam, hogy végre ne szenvedjen többen.
Aztán felém hajolt és elmondta utolsó kívánságát és meghalt.
Most pedig itt vagyok a Duna partnál, ahová beszórom a hamvait és a köveket.
Majd a virágokat is dobok a metsző szélbe, így az gyorsan ellepi az áradás.
És talán az ő lelke is most ott úszik a felhők felett és elszáll oda, ahová kell.
Kavicsok a vízben.
Egy kép ugrik be, amikor gyerek voltam. Játszottunk a nagy tükrös szekrénynél. Imádtam azt a szekrényt. Fehérre volt mázolva. A szekrénybe különböző parfümök voltak és sminkes kapcsolatos dolgai, illetve volt egy kisebb fésülködő tükre.
Aztán látta, hogy ott játszok, a kezembe adta a kis tükröt. A kis arcomból a szememet láttam egyedül majd az ő mosolyát és éreztem a testéből áradó finom illatot.
Megsimogatta a hajam és a tükörképemre mutatott.
„Látod mennyire hasonlítunk egymásra” -mondta. És valóban olyanok voltunk mintha egymás ikertestvérei lettünk volna. Sokáig néztünk így egymást, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Dunából most ezt az arc néz vissza rám és mosolyog.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
