Különvélemény.
Egyed-Husti Boglárka
„Mélyen tisztelt bíró úr” -kezdtem el a felolvasást, de máris félbeszakítottak.
„Ez nem Bíróság, itt most csak meghallgatjuk Önt és majd a Tanács döntést hoz”.
„Értem, vagyis nem értem” -próbáltam folytatni.
’A véleményem sok ember számára ismeretes a szóban forgó üggyel kapcsolatban” -ismét félbeszakítottak.
„A véleménye a Tanács számára nem érdekes, hisz az különvélemény, nem dönt el semmit”.
„Akkor elnézést, de miért vagyok itt”?
„Tanács kérte, hogy jöjjön be, mondja el, amit az ügyről tud, se többet-se kevesebbet, de a véleményét nem írjuk fel, nem jegyezük meg azt megtarthatja magának”.
„De a véleményem fontos részét képezi az ügynek, bármilyen szinten fontos lehet”.
„Itt a különvélemény nem formális, nem szabályos és nem is tartós. Holnap majd egy másik tagot fog a Tanács meghallgatni az üggyel kapcsolatosan és az ő véleménye sem fogja a Tanácsot befolyásolni”.
Így nem maradt más számomra, mint elmondtam szárazon az ügyet.
Mikor befejeztem a Tanácsban ülők egy nagy pecsétet tettek a vallomásomra. A pecsétnek piros színe volt, olyan, mint a vér színe.
„Itt írja alá” -mutatott a Tanácsból valaki.
A papíron melyen megszáradt a festék ez volt oda írva:
KÜLÖNVÉLEMÉNY- SZTORNÓZNI KELL
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
