Őszi reggel.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Már ép akartam becsukni az ajtót, amikor kisebb széllökés keletkezet és konkrétan becsapta azt. Ettől úgy megijedtek az irodában, hogy nem győztem elnézést kérni. 3 hete dolgozom itt és én vagyok az új lány. Aki kávét főz és próbál mindenki kedvére járni. Lassan fél éve kerestem állás, mikor ide felvettek. Bár nem kávéfőzésről volt szó, de most mindent elvállalok. Mert 3 hét alatt még se egy telefont, se egy gépet nem tudtak nekem szerezni, sőt, nagyon le sem tudtak még ültetni sehová így napközben, ha mennem kell elengednek. Már egy kicsit zavar, mert saját szobát szeretnék, és dolgozni és felelősséget és nyomtatót, de még semmi. Még nem mertem rákérdezni, hogy végül is ezeket mikor kapom, de jövő héten úgy érzem erre már sort kell keríteni. Nem húzhatom tovább.
Próbálok mindenkivel nagyon kedves lenni, de úgy érzem ők nem akarnak befogadni maguk közé. A legtöbben reggel kint dohányoznak. A csapat fele. Én mivel nem dohányzom itt maradok és mosolyogva álok és várom a feladatokat. Aztán mikor vissza érnek, még megisszák a kávét ekkor jövök én.
Utána mindenki megy a pultjába. Néha egy kettő megsajnál és oda hív, hogy megmutasson pár dolgot, de semmi extra. Ez nagyjából fél óránál nem tart tovább. Utána mehetek vissza a kis konyhába elmosogatni a kávés csészéket. Nem erre szerződtem. Nem ez volt megbeszélve. Érzem, hogy ez nekik és nekem se jó.
Egyre hűvösödik viszont a fűtést még nem kapcsolják be. Pedig többen is jelezték, hogy fáznak. A villamoson is, amikor jövök már megy a fűtés és olyan lenne, mintha este van, mert elkezdett előbb sötétedni is. Pedig még az órát sem állítottuk át.
Közeleg az ősz érezhetően. Én meg azon gondolkodom minden nap, hogy szólok.
Aztán egyik reggel erőt gyűjtök magamon és bemegyek a felettesemhez, de semmit mondó válaszokat térek ki. Magam se tudom mi tévő legyek.
Itt nem lesz munka ezt be kellett ismernem magamnak. Félek ezt kimondani, de érzem, hogy ismét álhatok vissza az álláskeresők soraiba.
Este megírom a felmondásomat, szerencsére próbaidő alatt indokolni se kell.
Reggel beviszem leteszem a felettesem asztalára és összeszedem a cuccaimat. Nem lepődik meg senki, nincs jaj, de sajnáljuk, hogy elmész című műsor. Szépen mindenki dolgozik tovább én meg elsétálok a cuccaimmal az őszi reggelbe.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
