Villanyt le
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Idén is megállt a Föld, egy percre mindenki lekapcsolta a villanyt. Az emberek próbálták a maradék fényt becsalogatni a szobába. A fény viszont tiltakozott. Most legyél sötétbe-mondta. Az utcaseprő is megállt, mert az utolsó villanyt épp mellette kapcsolták le. Teljesen kihalt volt az utca. Szinte érezni lehetett a sötétség hatalmát. Mindenhol ünnepelni próbáltak, hogy egy percre végre le oltották a villanyt. Egy valaki nem ünnepelt. Maga a fény. Ő próbált volna visszamenni a Teremtőhöz az Univerzum által fel az Űrben. A hatalmas pontok fölé.
Az utcaseprő most némán élt a lámpa felett és elgondolkodott magába. Eszébe jutott, hogy az apró fény most vajon hol lehet. A fény pedig már próbált a sötétségbe utat törni magának. A világ univerzuma nem tudta mit kezdjen vele. Kozmosz tanácskozást hívott össze. Ott voltak a nagy bolygók és a megannyi csillagok. A Nap is szeretett volna eljönni, de most a Hold uralkodott.
Az a Hold, ahol állítólag ember is járt. A Marson is szonda szeretett volna leereszkedni. Figyelni a Mars felszínét. A Mars persze csak vörös homokszemcséket tudott érte adni. Az utca még mindig sötét volt. Letelt az egy perc. Az emberek szerették volna felkapcsolni a villanyt, de a kapcsoló nem égett. Megijedt mindenki. Mintha a Föld is megállt volna arra az 1 percre. Nem érezték se a kerengést se a gravitációt. Minden egyé vált. A nagy halmaz, A súlytalanságba.
Az utcaseprő pedig nem tudta most mit csináljon mert életében először olyat látott, amit még soha. Apró pontok voltak a feje felett és mintha rá mosolyogtak volna.
Fent a Kozmoszba egyre nagyobb rendetlenség uralkodott. Az Uránusz épp keringett, holott a Vénusz is keringeni szeretett volna. A többi bolygó is megvadult. A Szaturnusz érezte, hogy gyűrűje mintha meghasadt volna és fény áradt ki belőle. Az Univerzum meghasadt talán és a Fekete Lyuk is mintha színekbe pompázott volna. Végre a Fény érezte, hogy közeledik célja felé. A Mindenség alkotása felé. Fent a nagy hatalmú egységes erő felé. Mi itt lent próbáltuk a telefonokat bedugni és segítséget várni, mert semmi sem működött. Teljes csend és világtalanság lett. Aztán páran az ablakhoz mentek és ők is sóvá meredtek, hogy az utca seprő kint a téren. Ők is azt látták, amit még sosem. Isteni csoda gondolták. A gondviselés. A hívők letérdeltek, valaki a Bibliát hozta és a nem hívők is érezték, hogy valami születőben van. Az utcaseprő kint látta, hogy egy hang vagy egy kéz egy Földet tart kezébe. A mi Földünk volt az. Az őseink Földje. Az indiánok Földje. Maja népdal és ősi énekek támadtak fel hirtelen a semmiből. A Föld vérzett és sírt egyben. Vigyázz rám! Kérte! Vigyázz rám! Mondta. A hang egyre hangosabb volt. A villanyt kapcsold le, gondozd a fákat, ne ölj embert, ne fogj fegyvert mondta. Hallgasd meg a parancsaim. Óvd a Földet. Vigyázz rá! Kérte! Egy van belőle. Mondta! A madarak, a halak, a fák sírnak. Az én teremtményeim. Ne mérgezd a tengert, ne öld meg a bálnákat. Ne vágd ki a fákat! Kapcsold le a villanyt!
Az utca seprő az utcán ált és a Fény az Univerzumba ért. Az emberek gyertyát gyújtottak. Kimentek a Térre, imádkoztak, énekeltek. Soha többé nem féltek, már nem volt sötét. Az Univerzum megnyugodott. A Bolygók keringtek tovább. A mindenség elégedett volt. A fény pedig végre elérte a célját. A bolygó élt. Az emberek összeszedték a szemetet, az utcaseprő kitakarította az összes utcát. A tengerek megtisztultak. A fákon új rügy keletkezett. A patakból kimerték a mérget. A gyerekek virágot ültettek. A madarak visszatértek. Az állatok elszaporodtak. A fény ott ül most Isten vállán és boldogan megpihen. És a villanyt soha többé nem kapcsolták fel.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.