Viszony

Viszony.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Ülünk és már kiszáradt a szájunk a sok sírástól és beszédtől.

A ki nem mondott szó ott volt a levegőben.

Miért? Mit rontottunk el? Hol ment szét?

Tudtam, hogy viszonya van, de azt nem, hogy lassan már 3 hónapja tart.

Fájt. Igen. Éreztem, hogy szúr. A mellkasomnál. A szívemnél. A lábamnál. A fejemnél.

Olyan mintha egy bokszmeccsen vívtam volna le és én álltam vesztésre.

Mi lesz velünk? Hogyan tovább? Megyünk párterápiára? Vagy elvállunk? Hol fogok lakni?

Majd ő szólalt meg elsőként megtörte a csendet: „el akarok válni”.

Rá néztem és csak ennyit kérdeztem: „szereted őt?”

Igen volt a válasz.

Ez már akkor nem csak egy viszony, gondoltam.

Majd lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt. Letette az asztalra. A kis karikagyűrű olyan volt, mint az egész életem. Egységes. Csak vele tudtam volna elképzelni mindent. Most meg közli, hogy válni akar.

„Nézd-folytatta-tisztelek, de már nem szeretlek. Találj valaki mást helyettem. Egy olyan férfit, aki mellett ismét olyan lehetsz, mint a kapcsolatunk elején”.

Már nem is emlékszem milyen voltam a kapcsolatunk elején és milyen lettem az elmúlt évek alatt. Változtam, de ő is változott. A kemény évek mindig nyomott hagynak az ember lelkében.

Mégis kitartottam mellette. Ő meg elhagy. Egy viszony miatt.

Furcsa volt ezt felfogni. Egy olyan emberért hagy el, akit szinte alig ismer és kockáztat mert nem tudja, hogy az a másik ott lesz-e mellette, amikor jönnek a démonok. Én ott voltam. Fogtam a kezét végig. Rámentem, ő is ráment, de azt hittem még meg tudjuk menteni az egészből a töredéket. Tévedtem.  Megesik akárkivel.

 

Mikor végre elment a csend maradt. Az asztalon csak a gyűrű maradt.  Kilépet az életemből és a lelkemből.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »