Viszony

Viszony.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Ülünk és már kiszáradt a szájunk a sok sírástól és beszédtől.

A ki nem mondott szó ott volt a levegőben.

Miért? Mit rontottunk el? Hol ment szét?

Tudtam, hogy viszonya van, de azt nem, hogy lassan már 3 hónapja tart.

Fájt. Igen. Éreztem, hogy szúr. A mellkasomnál. A szívemnél. A lábamnál. A fejemnél.

Olyan mintha egy bokszmeccsen vívtam volna le és én álltam vesztésre.

Mi lesz velünk? Hogyan tovább? Megyünk párterápiára? Vagy elvállunk? Hol fogok lakni?

Majd ő szólalt meg elsőként megtörte a csendet: „el akarok válni”.

Rá néztem és csak ennyit kérdeztem: „szereted őt?”

Igen volt a válasz.

Ez már akkor nem csak egy viszony, gondoltam.

Majd lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt. Letette az asztalra. A kis karikagyűrű olyan volt, mint az egész életem. Egységes. Csak vele tudtam volna elképzelni mindent. Most meg közli, hogy válni akar.

„Nézd-folytatta-tisztelek, de már nem szeretlek. Találj valaki mást helyettem. Egy olyan férfit, aki mellett ismét olyan lehetsz, mint a kapcsolatunk elején”.

Már nem is emlékszem milyen voltam a kapcsolatunk elején és milyen lettem az elmúlt évek alatt. Változtam, de ő is változott. A kemény évek mindig nyomott hagynak az ember lelkében.

Mégis kitartottam mellette. Ő meg elhagy. Egy viszony miatt.

Furcsa volt ezt felfogni. Egy olyan emberért hagy el, akit szinte alig ismer és kockáztat mert nem tudja, hogy az a másik ott lesz-e mellette, amikor jönnek a démonok. Én ott voltam. Fogtam a kezét végig. Rámentem, ő is ráment, de azt hittem még meg tudjuk menteni az egészből a töredéket. Tévedtem.  Megesik akárkivel.

 

Mikor végre elment a csend maradt. Az asztalon csak a gyűrű maradt.  Kilépet az életemből és a lelkemből.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »