Több irodalmi oldalnak is tagja voltam, bár nem egyidejűleg, mert ha már ott vagyok, akkor nem csak felteszem a saját alkotásaim, hanem igyekszem másokét is olvasni.
Sokan profilképet se raknak fel – volt, hogy én se – így aztán teljesen ismeretlenként könnyebben adunk ki magunkból olyan dolgokat, melyek kikívánkoznak belőlünk, de mivel többnyire intimek, azokat nem osztjuk meg a legjobb barátunkkal/barátnőnkkel sem.
Így olvashattam számtalan vággyal fűtött erotikus verset, prózát, sőt jómagam is írtam hasonlókat.
Egyik alkotótársunktól megtudtuk, hogy szoba-konyhás lakásban, szerény körülmények között él a feleségével, akihez már évek óta semmi köze nincs, még csak nem is beszélnek egymással, de ami ennél sokkal bizarrabb, felviszi oda a „barátnőjét”, aki bár férjes asszony, vele csalja az urát. Arra nincs pénzük, hogy kivegyenek bárhol is szobát, így Géza úgy döntött, hogy ha a nejének ez nem tetszik, akkor menjen el sétálni, vásárolni, bárhová, de ne rontsa a levegőt otthon. Döbbenetes volt, de úgy voltunk vele, hogy talán fantázia szüleménye ez a vallomás, nem is mertünk rákérdezni, hogy igaz-e? Valóban képes-e ennyire megalázni azt az asszonyt, akit valamikor szeretett és feleségül vett? Azt viszont megtudtuk, hogy azért nem váltak el, mert egyiküknek se lenne hová költöznie, mivel csupán ezzel az egy ingatlannal rendelkeznek. Egyébként fantasztikus írói vénával rendelkezett, remek és különleges versei méltán voltak népszerűek.
Hosszú hónapok teltek el, az újabb és újabb művek már-már feledtették ezt a saját otthonban más asszonnyal témát, mikor ismét sikerült megdöbbentenie az olvasóit a vallomásával, ami viszont teljesen igaznak és hitelesnek tűnt. Ez pedig az volt, hogy egyik reggel, holtan találta a mellette levő ágyban fekvő feleségét. Mivel nem törődött vele, először az lepte meg, hogy még fekszik, hiszen mindig korábban kelt, mint ő és ilyenkor már rég a konyhában serénykedett. Ő maga felkelt, elvégezte a reggeli rituáléját, majd visszament a szobába, hogy bekapcsolja az asztali gépet és feltöltse a legújabb versét. Bármennyire is hidegen hagyta az asszony, mégis egyre nagyobb nyugtalanság lett rajta úrrá, ezért odament az ágyhoz és azt látta, hogy a felesége merev szemmel néz rá, holtan.
Éles fájdalmat érzett a szívében és hangosan sírva kérte az immár másvilágra költözött társát, hogy bocsásson meg neki. Letérdelt az ágy elé, fogta a kezét, miközben sűrűn hullottak a könnyei rá.
Megírta, hogy se éjjele, se nappala nincs, mert rájött arra, hogy ő egy szemét, mocskos, aljas senki, egy nagy nulla és végezni fog magával.
No, ekkor már írtunk és kértük, hogy engedje el ezt az önvádat, mert már úgy se tehet semmit. Elhidegültek egymástól, anyagi okok miatt még válni se tudtak. Ráadásul van egy szerelme, ne hagyja el ennyire magát.
A szerelmét megutálta, rájött arra, hogy a feleségét szereti és nem képes elviselni, hogy így bánt ezzel az áldott jó lélekkel. Nem! Hiába is írunk bármit, nem tud megbocsátani magának. Ez az asszony még így is főzött, mosott, takarított, törődött vele szavak nélkül is. Mikor tudta, hogy jön a szeretője, szó nélkül ment el otthonról, esőben, fagyban, szélben, hőségben.
Hogy ő miért nem vette észre, hogy tönkretette a társát, akit valóban szerelemből vett feleségül és hogy nem vitték sokra, az is miatta volt, mert elverte a pénzt, aztán hol dolgozott, hol nem, de akkor is volt mit ennie, amikor nem dolgozott.
Mi is megosztottuk a „bűneinket”, hogy enyhíteni tudjuk az övét, de minden hiába. Se látott, se hallott, egyre csak a felesége érdemeit sorolta, valamint az ő és a szeretője aljasságát, mocskosságát, mert az a némber képes volt bűnrészességet vállalni abban, hogy a feleségét így megalázza, hogy az ő bujálkodásuk miatt kellett a társának, mint egy kivert kutyának elkullognia a közös otthonukból. Nem, bármit is írunk, ilyen mocskos senki nincs több, mint amilyen ő.
Egyik nap megírta a főszerkesztő, hogy Géza néhány hónappal a felesége halála után eltávozott. Őszintén sajnáltuk.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.