Nyári ég alatt

Tűz a nyári nap,

forrósodik hangulat,

nyári ég alatt.

 

Lesz-e eső, jó tevő!

Vagy elszárad a mező?

 

Forró szerelem,

engem is hív, kedvesen.

Néha riogat!

 

Eláraszt az érzelem!

Vagy egyszer csak szétesem?

 

Tavasz fordult át,

forró, perzselő nyárba.

Csak a por maradt!

 

Kiszáradó világban,

öntözésből hiány van!

 

Szerelem virág,

fakul és lassan porlad,

Nincs táptalaj.

 

Szikes és repedezett,

épp mint szív felülete.

 

Távolban felhő,

esőt hozhat, meg ernyőt.

A talaj szomjas.

 

A lélek is szomjazik.

Édes csókról álmodik!

 

A felhő alatt,

egy női alak sétál.

Egy remény sugár!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Benyó Attila
Author: Benyó Attila

Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „A felhő alatt,
    egy női alak sétál.
    Egy remény sugár!”

    Tetszettek a vers befejező sorai. Egyébként valóban elkelne egy jó kis nyári zápor.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »

A zöld és a levél

Behunyom a szemem,  itt vagy velem.  Megfogod a kezem,  útnak indulunk.  Hogy hova? Nem tudni még.  Kaland az. Válasszunk  utat.    Én ezt szeretném, a girbe-gurbát. 

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Mozdulatlanul

Melegen gőzölgő aszfaltjárdán hajnali lépteim visznek… Izzad a város… A város lüktető mozgásában egy mozdulatlan tétel tűnik fel Az idő megállt egy kis tollcsomón ami

Teljes bejegyzés »