Van úgy, hogy egy igazán korszakalkotó, az emberiség sorsát gyökeresen megváltoztató felfedezéshez a puszta véletlen vezet el. Gondoljunk csak a penicillinre, a radioaktivitásra, vagy akár a kólára. Megannyi érdekes példát lehetne hozni a tudomány történelméből. Elég egy szokatlan élethelyzet, egy különös esemény, vagy éppen egy váratlan megfigyelés, amelyből a tudós elme egészen más következtetést von le, mint amit a hétköznapi ember lát.
A nagy elődök példáján okulva Dr. Alvássy-App Noé, kutató-aneszteziológus már fiatal korában, kezdő orvosként megfogadta, hogy mindig nyitott szemmel jár majd a világban, mivel sosem lehet tudni, mikor történik valami váratlan, ami reményteli pályafutására nézve sorsfordító jelentőséggel bír majd. Elvégre Newton-nak is elég volt annyi, hogy látta leesni az almát.
Ahogy teltek-múltak az évek, Noéból kiváló altatóorvos lett, a kórház igazi büszkesége. Hites feleségével, Nórával, tisztességgel felnevelték két gyermeküket, akik, annak rendje és módja szerint el is hagyták a családi fészket. Mivel így több ideje jutott szakmai karrierjére, két évvel ezelőtt úgy döntött, kórházi munkája mellett az emberi alvással kapcsolatos kutatómunkába kezd. Elhatározásának apropóját az az eset adta, mikor egy éjjel Nóra alvajárás közben kinyitotta az otthoni terrárium ajtaját, és reggelre házi kedvencük, Szuszi, az óriáskígyó, nyomtalanul eltűnt. Bár bűntudata nyilván indokolatlan volt, és alvási problémáiról sem tehetett, Nóra mégis sokáig rosszul érezte magát az eset miatt, ezért önként vállalta, hogy ő lesz a kísérletek alanya. Noé titkon abban reménykedett, hogy talál majd egy jó kutatási témát, amely neje állapotán is javíthat majd. De az a bizonyos, nagy lehetőség, amely áttörést hozhatott volna, csak nem akart eljönni. Hiába a sok évnyi munka, a kiváló hírnév, a szakmai megbecsülés, semmi sem volt, ami megkoronázhatta volna életpályáját. Nagyon úgy tűnt, hogy kitüntetett orvosként, sok-sok fiatal mentoraként vonulhat majd vissza, de kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal, hogy neve hamar feledésbe merül.
Egy szép nyári délután Noé felszállt a 30-as buszra, és elindult a haverokhoz a szokásos hétvégi kártyapartira. Útközben nem igazán foglalkozott a többi utassal, inkább csak bámult ki az ablakon, és elmélkedett. Nagyjából félúton lehettek, mikor arra lett figyelmes, hogy egy középkorú hölgy ide-oda dülöngél, és egyre gyengébben fogja a feje fölötti kapaszkodót. Orvos lévén látta, hogy nem lehet nagyobb baj, a hölgy alighanem csak hullafáradt volt, és alaposan elbóbiskolt utazás közben. Szemét teljesen behunyta, és láthatóan annyira elvesztette a kapcsolatot a külvilággal, hogy még a száját is nyitva felejtette. Ekkor váratlanul odalépett a hölgy mellé egy igencsak vicces kedvében lévő fiatal srác, és mindenki legnagyobb megrökönyödésére az öntudatlan hölgy nyitva felejtett szájába szórt egy egész zacskó robbanócukorkát. A buszon komoly perpatvar keletkezett, de Noé nem várta meg a végkifejletet. Leszállt a következő állomáson, mivel kutatási szempontból a továbbiak már nem voltak lényegesek. Tudta, ez volt élete nagy pillanata, amelyre annyi éven át várt.
A buszon látottak alapján nekifeküdt a témának, aprólékosan kidolgozta elméletét, és előre meghatározta azokat a lépéseket, amelyek a gyakorlatban történő bizonyításhoz szükségesek. A minden részletre kiterjedő előkészületek pedig lehetővé tették, hogy megkezdhesse azt a kutatást, amelyet élete fő művének szánt. Amennyiben elmélete bizonyítást nyer, az minden eddigi ismeretünket felülírhatja. A sokat megélt altatóorvos ugyanis nem kevesebbet állít, minthogy az ember képes állva aludni. Nem titkolt szándéka az, hogy átadja a múltnak Anatolij Melatonin idestova majdnem ötven éve elfogadott tudományos eredményeit. Szinte a lehetetlenre vállalkozik, mivel a hetvenes-nyolcvanas évek legnagyobb alváskutató elméjének tartott tudós tanulmánya több mint ezer oldalon levezetve egyértelműen rögzíti: az ember nem alszik állva.
A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a kiindulási helyzet nehezen volt rekonstruálható. Ragaszkodott ahhoz, hogy a helyszín ugyanúgy nézzen ki, ahogyan eredetileg kinézett. Szerencsére a közlekedési társaságnál éppen akkor kezdődött meg egy jelentős mértékű selejtezés, így jutányos áron juthatott hozzá egy rozoga, agyonhajtott buszhoz, amelyet ugyan már beindítani is alig lehetett, de a célnak pont megfelelt. Beparkolt vele a ház mögötti gyepre, és Nórával hozzáláttak az átalakításához. Az utasokat életnagyságú bábukkal helyettesítették, a komisz siheder szerepét pedig ő maga alakította. Bár a kísérletnek nem volt létfontosságú kelléke, de annyira precízen le akarta képezni az eredeti állapotot, hogy egy halom zsákos kiszerelésű robbanócukorkát is beszerzett, hogy álomba szenderülő nejét a finom nassolnivaló segítségével ébressze fel.
Miután végre minden a helyére került, úgy tűnt, semmi sem állhat sikerük útjába. Azonban már az első néhány nap után látszott, hogy a dolgok nagyon nem úgy alakulnak, ahogyan eltervezték. Bármivel is próbálkoztak, bárhogyan is készültek elő, Nóra csak nem akart állva elaludni. Volt, hogy egész éjjel fennmaradt, csak hogy másnap minél álmosabb legyen. Volt, hogy direkt a kísérlet előtt vette be az orvos által felírt altatóját. Megpróbálkoztak a legunalmasabb, legandalítóbb altadódalokkal is, de nem akart működni. Nóra éberebb maradt a legéberebb éjszakai ragadozónál is. Egy nap alváskiesés meg se kottyant neki. Simán kihordta lábon az altatópirulákat. A legszörnyűbb zenére is legszívesebben táncra perdült volna. Napi több óra álldogálás a buszon a kapaszkodót fogva, de nemhogy a szemét nem hunyta le, sehol még egy ásítás se. Teljes volt a kudarc. Bezzeg éjjelente, a pihe-puha ágyban úgy aludt, mint a bunda, kivéve persze az alvajárós éjszakákat, amikor jellemzően az immár üres terrárium körül matatott. Ráadásul felszedett több mint tíz kilót, mivel a kísérletek alatt unalmában felzabálta a robbanócukorka-készlet egy részét. Persze még így is zsákszámra maradt a nyakukon.
A sorozatos kudarcok után Noé már-már teljesen kifogyott az ötletekből, mígnem egy éjjel érdekes jelenségre lett figyelmes. Szokatlanul nagy volt a csend, ezért követte feleségét, hogy megfigyelje alvajárás közben. Csodák csodájára, Nóra úgy szlalomozott a bútorok között, mintha ébren lenne, nem borította fel a virágállványt, és a terrárium lakatját sem babrálta. Minden tányér érintetlen maradt, és másnap reggel egyáltalán nem volt szükség seprűre és lapátra, hogy feltakarítsák az éjszaka keletkezett romokat. Minden a helyén maradt, és olyan csönd volt a házban, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Majd Nóra minden gond nélkül felment a lépcsőn, visszatért az ágyába, és egy jó nagyot durmolt másnap reggelig.
Noé nem tudta mire vélni a dolgot, ilyen még sosem történt azelőtt. Felesége éjjelente mindig hatalmas zajt csapott, jóformán mindennek nekiment, ami az útjába került. Hetente kellett új étkészletet venni, és egy idő után eldöntötték, hogy csak olyan növény kerülhet a házba, amely műanyagcserépben van, és vásárláskor legalább egy tartalékot adnak hozzá ajándékba. Teljesen értetlenül állt az eset előtt, életében nem látott még ekkora javulást, pedig sok évnyi szakmai munka állt már a háta mögött. Egészen addig azt hitte, aneszteziológusként kívülről-belülről ismeri az ember alvási szokásait, de ez még őt is alaposan meglepte.
Teltek-múltak az éjszakák, Nóra nem tört össze semmit, és nem is ment neki semminek.
Felesége állapotának javulását látva Noé a fejébe vette, hogy alaposan utánajár a dolognak, és nem nyugszik addig, amíg rá nem jön, mi okozhatott ekkora pozitív változást. Átolvasta a teljes vonatkozó szakirodalmat, de nem találta meg, amit keresett. A szakma legjobbjaival vette fel a kapcsolatot, a legismertebb szakorvosokkal konzultált, de bárkit keresett is meg, senki sem tudott neki érdemi magyarázattal szolgálni. Tűnődött, tanakodott, gondolkodott, de semmi. Egy éjjel azonban rosszat álmodott, hirtelen felriadt, és akkor beugrott neki. Hát, persze! A robbanócukorka! Mi más lehetne?
Ezt követően teljesen más irányban folytatta tovább kutatási tevékenységét. Egy időre félretette az állva alvás elméletét, hogy majd valamikor visszatérjen rá, és teljesen új hipotézist állított fel. Elmélete szerint nem lehet kétséges, hogy a robbanócukorka rendszeres fogyasztásának hatására az ember lát a sötétben.
Nem maradt más hátra, mint bebizonyítani, hogy ezúttal tényleg korszakalkotó felfedezést tett. Hamar rájött azonban, hogy megint nem lesz könnyű dolga, mivel állításának igazolásához már nem lesz elég hőn szeretett nejének segítsége. A kutatást széles körben ki kellett terjeszteni, annyi résztvevőt kellett bevonni, amennyit csak lehetett, és amennyit csak lehetővé tett a sikertelen próbálkozások miatt alaposan megcsappant büdzsé.
Szerencsére a pincében még mindig hatalmas robbanócukorka-készlet állt, alig lehetett bemenni a hátsó helyiségbe, annyi zsák volt ott halomban egymáson. Így még egy sokszereplős kísérlethez sem volt szükség újabb beszerzésre. Ráadásul a jelentős súlyfelesleg miatt Nóra is leszokófélben volt, és lényegesen csökkentette napi fogyasztását a finom nyalánkságból. Na jó, de kik legyenek az új alanyok, és hogyan vegye rá őket, hogy együttműködjenek? Egyre csak törte és törte a fejét.
Egy nap felfigyelt arra, hogy szomszédja – akivel korábban több alkalommal is csúnyán összerúgta a port – éppen kipakol a háza mellett álló hatalmas raktárépületből. Történetesen abból az épületből, amely kettejük vitájának középpontjában állt, mivel Noét zavarta, hogy a gigantikus tároló eltakarja az amúgy pazar kilátást a városra. Valahányszor azonban panaszt nyújtott be, a szomszéd meglobogtatta a hatósági engedélyeket, és egy idő után minden vita meddőnek bizonyult. A nagytakarítás láttán azonnal felcsillant elméjében a szikra. Elhatározta, hogy kibékül a szomszéddal, és alkut ajánl neki. A derékbántalmakkal küzdő, és a pakolástól kimerült szomszéd először nagyon húzta a száját, mikor átment hozzá, és valami megállapodásról kezdett el neki papolni. De mikor meghallotta, hogy Noé felajánlja, segít neki a tároló kiürítésében, saját költségén elszállíttatja a sok kacatot, és megszüntet minden eljárást a tároló magasságával kapcsolatban, rögtön elkezdte érdekelni az ajánlat. Noé csak annyit kért, hogy a kiürített épületet egy éjszakára ingyen bérbe vehesse. Alig váltottak néhány mondatot, és máris egymás tenyerébe csaptak.
Mivel a helyszín már megvolt, alaposan felgyorsultak az események. Még aznap délután felhívások tömkelegével árasztotta el a netet, jelentkezőket keresve. Feltétele az volt, hogy aki vállalja a részvételt, annak egy teljes hónapon át, napi háromszor, az általa előírt mennyiségben robbanócukorkát kell fogyasztania. Cserébe felajánlotta, hogy az egy hónap leteltével egy egész éjszakás robbanócukorka-bulit szervez, ahová minden résztvevőnek ingyenes lesz a belépés. Úgy becsülte, hogy szomszédja tárolójába nagyjából százan férnek be, de a biztonság kedvéért száztíz helyet hirdetett meg, hátha lesz, aki végül nem jön el. Alig néhány óra leforgása alatt minden képzeletbeli jegy elkelt. A buli ígérete miatt szinte kizárólag fiatalok jelentkeztek.
Teltek-múltak a napok, és minden a várakozások szerint alakult. Még elektronikus kérdőívet is készített, hogy rendszeresen kaphasson visszajelzéseket a robbanócukorka fogyasztásáról. A résztvevők pedig folyamatosan jelentettek, mindig határidőre megküldték a kért információt.
Az egy hónap leteltével eljött a nagy nap. Noé mindent előkészített. Pincéjéből áthordta az összes robbanócukorkával teli zsákot, szabad fogyasztást biztosítva a buli teljes időtartamára. Gondoskodott a hangtechnikáról, hívott egy mozgó büfést, ráadásul egy ismert lemezlovas ingyen vállalta a zenélést, cserébe azért, hogy olyat láthasson, amilyet még senki ezen a világon.
Már kapunyitásra felsorakozott az összes bulizni vágyó fiatal a bejárat előtt. Mindenki megérkezett, mind a száztíz résztvevő. Ezt a partit nem lehetett kihagyni, bár néhányan furcsállották, hogy a belépéskor Noé kikötötte, a mobiltelefonokat mindenkinek ki kell kapcsolnia. Minden rendben ment, dübörgött a zene, táncoltak a fiatalok, fogyott a robbanócukorkából is bőven. Amint azonban éjfélt ütött az óra, Noé úgy érezte, eljött az idő, hogy beváltsa tervét. Hátrament a főkapcsolóhoz, és hirtelen lekapcsolta a világítást. Az egész épületben töksötét lett. Kézi mikrofonján bejelentette, hogy éjféli játék következik, amelynek lényege, hogy a teremben elrejtettek egy műanyag robbanócukorka-adagoló játékot, és aki először megtalálja, különleges jutalomban részesül. Aki bekapcsolja a mobilját vagy bármilyen világító eszközt, azonnal kiesik a játékból.
Noé természetesen jó előre bekamerázta az egész raktárt, hogy a fiatalok sötétben való viselkedését minden részletre kiterjedően dokumentálni és tanulmányozni tudja. A biztonság kedvéért a műanyag játékot jól elrejtette, hogy nehéz legyen megtalálni, de törődött is azzal, hogy találnak-e valamit, csak arra volt kíváncsi, csak az érdekelte, látnak-e a sötétben.
Úgy indult minden, ahogyan a legmerészebb álmában sem remélte volna. A sötétség fogságába esett bulizók nemhogy egymásnak ütköztek volna a sötétben, nemhogy egymást félrelökdösve keresték volna a játékot, hanem szépen, szabályos csapatokba rendeződve szervezték meg a keresést. Még arra sem volt szükség, hogy nagyon hang alapján tájékozódjanak. Noé érezte, még néhány perc, még pár képkocka, és elmélete fényesen beigazolódik.
Azonban egyszer csak hatalmas sikítás rázta meg az épületet. De akkora, hogy egyből halálra rémült mindenki. Nem volt más választása, ha el akarta kerülni a pánikot, vissza kellett kapcsolnia a világítást. Miután újra világos lett, mindenki egy remegő fiatal lányra lett figyelmes, aki falfehér arccal, jobb karját kinyújtva, mutatóujját a robbanócukorkás zsákok felé tartva azt motyogta, hogy a zsákok között két világító pontot látott a sötétben, és valami nyálkás ért hozzá a lábához.
Mint kiderült, nem csak Nóra és a fiatal bulizók kedvenc nasija a robbanócukorka, Szuszi is felvette kedvenc csemegéinek listájára a finom nyalánkságot. Arról, hogy miként kerülhetett a zsákok közelébe, nem szólnak a fuccsba ment partiról készült beszámolók, pedig a résztvevők a közösségi médiában jócskán lefikázták a félresikerült bulit. Noé szerencséjére nem jutott a résztvevők tudomására, hogy valójában miért is rendezték az egész ál-partit.
Noé csalódottan vette tudomásul, hogy újabb elméletének bizonyítása a véletlenek szerencsétlen összejátszásának martaléka lett. Sokan talán feladták volna a helyében, de őt nem ilyen fából faragták. Hamar kiheverte a csalódást, és bár hírnevét alaposan megtépázták a történtek, újabb elméletet dolgozott ki. Határozottan meg van győződve arról, hogy a robbanócukorka rendszeres fogyasztásának hatására a hüllők szeme világít a sötétben.
Úgy döntött, ezúttal semmit sem fog titokban tartani. Még külön közösségimédia-oldalt is létrehozott a megfigyelések eredményének közlésére. Szuszi visszakerült a terráriumba, a kísérlethez kapott egy automata robbanócukorka-adagoló berendezést, valamint egy modern kamerarendszert, amely éjszaka több szögből is mindent rögzít, ami a terráriumban történik. Megszülettek az első posztok is, de a közzétett felvételekből megállapítható, hogy Szuszi szeme egyelőre még nem világít a sötétben.
A videókkal együtt közzétett bejegyzések szerint Noé újra az állva alvás elméletének tökéletesítésén dolgozik, Nóra pedig teljesen leszokott a robbanócukorkáról.
A befuccsolt buli ellenére a kígyós oldal egész komoly létszámú rajongótáborra tett szert. Egyre többen dicsérik a kitűnő minőségű felvételeket. Az utóbbi napokban azonban több hozzászóló is aggodalmát fejezte ki, remélve, hogy Noé olvassa a kommenteket. Úgy tűnik ugyanis, hogy aprólékos munka ide vagy oda, valami mégis elkerülhette a figyelmét a legutóbbi videó közzétételekor. Az egyik felvételen – annak ellenére, hogy a kamerák, mint minden korábbi felvételen, most is erősen Szuszira fókuszálnak – a háttérben egy kissé ugyan homályos, de még egész jól kivehető, hófehér öltözékű alak rajzolódik ki. Az egyik kezében egy kerek, mintás tárgyat tart, a másikban pedig valamiféle fémtárgyat fog. Mielőtt véget ér a felvétel, még jól látható, ahogyan a tárgyakat fogva mindkét karját kinyújtja maga elé, és elindul a terrárium ajtaja felé.
Gödöllő, 2025. április 15.
Megjelent a Holnap Magazin Árnyékban és fényben című antológiájában (118-127. oldal).
Author: Kovács Gergely
Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...
