ELMEGYEK .
ezt már tudtam én
régóta érzem kísért is
de mégis mindig elfeledem
erőm mely alig van már
mint mikor a nap
lemenőbe készül
szép lassan
az árnyékos fák alatt
a zöld szépséges levelek
között , kukucskál
az erőtlen napsugár .
néha még az erőm teljes
mint rég
ezt sugallja a tudatom
és mikor végzem
minden rendben ,elhiszem én
egyszer csak jön az angyalom
és a hűvös szárnyaival
kedvesen betakar
eltakar s álmodom .
mint egy csónak
mely a párás reggelen
messze úszik
most érzem a fájdalom
belém kúszik , meg érkezett
nem baj bírom ő nem köszön
de egyszer csak erről
a világról
megszököm.
2024.08.05.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
Egy válasz
„nem baj bírom ő nem köszön
de egyszer csak erről
a világról
megszököm.”
Senki nem éri meg. Azt szoktam mondani, hogy „aki nem szeret, az meg sem érdemelt”.
Szeretettel: Rita