Párhuzamosok balladája

Párhuzamosok tragédiája
/ Gyarmati H, Gáror emlékére/

Párhuzamosok balladája

Belégzés
Van valami a levegőben
alig maradt ép sejt a tüdőmben
még ez cipeli az életem
az utolsó elakad a tetememben

Kilégzés
Semmit sem hagyok érintetlen
feloldottam verseimben
utódaim elszórják majd a levegőben
árcédulám, névjegyemet elhagyom a végtelenben
osztályzatát megkapod Isten itéletében

Vágyaim és véleményem párhuzamosan futnak
de attól tartok soha sem találkoznak
ez a párhuzamosok tragédiája
Őszinte leszek, ezt mondom hitemre
a döntést rátok hagyom és Istenre

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szabó Szabina

Szívem tengerpartján

Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett ő neki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Te bennem

Te bennem egy dallá álltál össze szépen lassan, Benne vagy minden érzésemben és minden szóban. Néha csak halkan hallom, háttérben remegő foszlányokat, Néha olyan hangos,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Halloween

Töklámpásom halvány fényében, rémálmaim szereplői jönnek értem. Kisebbek, mint amikre emlékszem, a félelemtől reszketek egészen. Töklámpásom pislákoló fényében érdes kacagást hallok éppen. Ereimben megfagy a

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Őszből télbe fordul

A vénasszonyok nyara oly sokáig tartott idén, Enyhe az idő még most is, november elején. S bár volt pár nap, amikor szürke felhők úsztak a

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Ősz

Kertemben járt az ősz, s haladt is tovább, Ecsetével megcsiklandozta a fák hónalját. Itt hagyta a reggelek és az esték hűvösét, Földre szórta a leveleket

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Őszi reggel

Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma, Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra. De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke, Nézd meg, meddig eljutottál,

Teljes bejegyzés »