Magyar Zsoltár

Magyar zsoltár./ Nem politika/

A magyarság éltének gazdag hitvilága
megváltoztathatatlan Szent István óta
Keservében, bújában, mérhetetlen vigalmában
mindig, mindig reménykedett Isten irgalmában
Sajnos sokszor ellenséges szemmel méltatták
míg végül országát megcsonkították
Majd az összetartozás érzését kiirtani akarták,
csillapíthatatlan békevágyát kioltani nem tudták
Ez a békevágy a szeretetben fogantatott
a szeretetet pedig Isten ajándékaként kapott
A szétszórattatás nem volt kiváltságos szerep
mit a szétszórattatásban sok jó magyar terelget
Kisebbségi jogfosztottságuk az EU-ban áldozatul esett,
amit a „nem ura fakó” magyar mindig lenyelhetett
Bejárva a világot léte midig is nyomot hagyott,
hogy hatása befolyáspolni tudja a holnapot
Munkában, sportban, művészetben mindig élen járt
Mig a hemzeti öntudat a szabadságvágyat felizzítottía
ellenfeleiben a haragot, a gyűlöletet feltámasztotta
A víz hömpölyögve azt akarja, hogy nevetségessé tegyen ,
de megzabolázva testvéri közösséggel barátságába vegyen
hogy szomszédai szívbéli gyöngédséggel barátjává tegyen
Azt kívánja a víz bennünk bántó köveket mossunk el,
szomszédaink is úgy gondolják, hogy bántásukat felejtsük el,
kézfogásunk előtt kezünket mosva távozzanak a bacillusok
Megpaskolom a szelet ,vigye hozzájuk béke tervünket
így tudjuk a világ előtt feltárni szeretetünket .

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »

Izzó parazsak

Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal.   Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,

Teljes bejegyzés »

Acél sínek

Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet.   A jó jövő megcsillan

Teljes bejegyzés »

Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »