Merénylet a pénztárcám ellen

A teraszon üldögéltem. Örömmel kortyolgattam a jázmin ízesítésű zöld teámat. Élveztem a ragyogó napsütést. A napsugarak előcsalogatták a szeplőimet. A szomszéd kutyája bánatosan ugatott. Hirtelen besötétedett. Minden elcsendesedett. Aztán a fekete felhőkből lezúdult a víz. Végig hömpölygött a tájon. Süvöltött a szél. Kék villámok cikáztak.

Az egyik villám nagyon közel csapódott be. A csattanás lebénított. Belenéztem a csészémbe. Zavaros lila löttyöt láttam benne. Ki akartam borítani. Ám a pohárka felemelkedett a levegőbe. Eltátottam a szám. Az ibrik egy gyors billenéssel beleöntötte a különös italt. Áfonyás muffin ízt éreztem. Még a süti illata is ott terjengett.

• Milyen jó dolgom lett, amióta lefogytál- lelkendezett a székem.
• Nekem is könnyebb megtartanom téged- tette hozzá a korlát.
• Van itt valaki? – kérdeztem félénken. – Az nem lehet, hogy a tárgyak beszélnek.

Senki sem válaszolt. Felálltam, hogy jobban lelássak az utcára. Üresnek tűnt. Felkaptam a csészét és beléptem a szobába. Alaposan körülnéztem. Megállapítottam, hogy egyedül vagyok. A konyhába mentem. Azt a játékot játszottam. hogy eltüntetem a nyomaimat a helyiségben. A mosogatónál a bögre kiugrott a kezemből. Leöblítette magát, megtörölközött a puha konyharuhában. Végül felrepült a helyére a felső polcra.

Újabb hangokra figyeltem fel. A pöttyös esernyőm megjelent a kezemben. Barátságos női hangon szólalt meg:

• Gyere, sétálni! Olyan kellemes az eső utáni illat!

Kábultan indultam az előszobába. A tükör utánam szólt:

• Jaj! Miért nem sminkelsz sosem? Hogyan akarsz így igazi nő lenni!

Gyorsan belebújtam a szellős mezítlábas cipőmbe. Vártam, hogy mit fog mondani, de néma maradt, mint a csuka.

• Na, mindegy. Be kell vásárolnom. Melyik üzletbe menjek ma? -morfondíroztam félhangosan.

Lesiettem a lépcsőn. Az utcán nem láttam senkit. Mégis megint beszélt valaki hozzám.

• Nézd, milyen szép színekben pompázunk! Szagolj meg! – biztattak a rózsák.

Odahajoltam, s varázslatos illatot éreztem.

• Ölelj át! – suttogta a platán. – Fényképezz le, ahogy szoktál.
• Olyan könnyű a lépted – fűzte hozzá a járda.

A fa ágai körbe fonták a derekamat. Óvatosan felemelt a magasba. Nem láttam onnan sem rejtőzködőket. A járókelők ártatlannak tűntek. Ámuldozva méregettek. Eszembe jutott a telefonom. Talán onnan jönnek a szavak. Amikor a fa letett, előkaptam a mobilom.

• Jó, hogy elővettél. Játssz velem! Annyi izgalmas appot letöltöttél. Ne tegyél el! Legalább zenét hallgass. – kérlelt a készülék.
• Te szórakozol velem? Hogyan csinálod? Mindenből kiléptem. Nincs hívás sem – szidtam a telefonom.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy meglátogatom a barátnőmet. Itt lakik a közelben. Sietve átvágtam a sétányon. Elérkeztem az üzletsorokhoz. A papír- írószer előtt legyökereztem. A kirakatban nem láttam semmit, mert rendezés alatt állt. Az áruda beszélni kezdett:

• Térj be ide! Menő füzetek érkeztek. Kaptunk csillámos filctollakat is. Megveheted a bolygó medálos golyóstollat.

Ide tényleg benézek. Semmi sürgős dolgom sincs. Maradt plusz pénzem, abból beszerezhetem ezeket a menő cuccokat. A boltban ezt hallottam:

• Engem vegyél meg! Még nincs ilyen különleges akvarell festékkészleted.
• Még nem láttál ilyen klassz sárkányos füzetet. Engem vigyél haza.
• Mi kellünk neked a legszuperebb lepkés matricák.

Tényleg megvehetném mindet. Ezeket a pazar árukat nem tudom itt hagyni.

• Szívesen tovább állunk. Számolj meg bennünket! – hangzott a pénztárcámból.
• Azért vigyázz! Maradjon bennem inkább több pénz – figyelmeztetett a bukszám.
• Nem érdekel egy erszény véleménye! – válaszoltam ingerülten.

Kifizettem az összes csodálatos dolgot. Nem törődtem vele, mennyibe kerültek.

• Ajaj! Kezdek kiürülni. Remélem, sokáig nem mész a könyvesboltok felé. Tegnap vettél egy sci- fi újdonságot – sopánkodott a szütyőm.
• Milyen jó tippet adtál – örvendeztem. Irány a könyvkereskedés!
• Ne arra menj! Ebből baj lesz. Nem marad pénzed – siránkozott az erszényem.
• Új könyveket akarok olvasni – vetettem oda mérgesen.
• Menj könyvtárba! – vágta rá a pénztárcám. – Otthon is rengeteg olvasatlan könyved van.
• Te csak egy tárgy vagy. Nem tudsz beszélni. Igaz, szép mandala díszes fekete buksza vagy, de néma. Csak a fejemben duruzsolnak a gondolatok. Melyikre hallgassak? Irány a könyvesbolt! Még tele van a bankkártyám. Kíváncsi lettem rá, hogyan ajánlgatják magukat a kötetek.

A könyváruházban síri csend fogadott. Most miért szűnt meg a beszéd? Igazán érdekel, hogy mit javasolnak az eszközök. No, az erszényem sirámai mégsem.

• Így is jó! Nem tudtok kiszúrni velem. Eddig is úgy választottam közületek, hogy szótlanul sorakoztatok a polcokon. Most is menni fog. Sőt, ma hat könyvet veszek három helyett.

Nahát, hogyan kerültek ezek a kiadványok a kosaramba? Nem mozdultam meg. Ráadásul gondolatolvasók. Ez itt a legújabb magyar fantasy trilógia. Meg egy fotóalbum két szakácskönyvvel. Csodálatos. Önismereti munkafüzetet majd holnap veszek. Régen jártam a levendulás illatszerben. Szerencsére bőven maradt időm. Ez a beszerzés gyorsan sikerült. Irány a pénztár.

• Ezeket a könyveket szeretném – mosolyogtam az eladóra.

Fürgén beolvasta az árkódokat.

• 30 555 Ft- ot kérek.
• Kártyával fizetek. No, mi történt? Nem tudom kinyitni a bukszám! Becsípte az anyagot a cipzár.

Hiába ráncigáltam, nem akart kinyílni. Pedig nekem kellenek ezek a nyomtatványok. Sszéttépem!

• Majd én segítek. Ismerek egy trükköt – ajánlkozott az alkalmazott.

Átadtam neki a pénztárcámat. Közben buzgón imádkoztam, hogy ki tudja nyitni. Az erszényem ellenállt. Már azon gondolkoztam, hogy veszek ki pénzt a bankból. Ekkor sikerült a boltosnak elhúzni a cipzárt. Hálálkodva fizettem. Úgy éreztem, zsugorodik a tárcám.

Hogyan tudnám megnyugtatni magam? Beálltam a cukrászda előtt kígyózó sorba, Ezért a fincsi fagyiért megéri várakozni. A kezemben szorongattam a bukszámat. Mire elkértem az eper, citrom, málna kombómat, üres volt a tenyerem. Hol ejthettem el a pénztárcámat? Erősen tartottam. Hova tűnhetett? Eltehettem a táskámba?

• Majd én kifizetem a fagyiját – kedveskedett a mögöttem álló néni – Talán már leadták az elveszett tárgyak osztályán az erszényét.. Kívánom, hogy találjon rá.

Ahogy kiléptem a sorból a nyalánkságommal, a járda megindult alattam. Egyenesen az utcán talált tárgyakhoz vitt. Nahát, minden a segítségemre van, csak a pénztárcám tol ki velem állandóan.

Állj! Ezt nem gondolhatom komolyan. A pénztárcám értem harcol.  Szeretné, ha lenne megtakarításom. Arra tanít, hogy ne költsem el felesleges kacatokra a keresetem. Már mindenem megvan. Túl sok is. Tele a lakás. Nincs s időm használni azt a sok holmit.  Nem követek el több merényletet ellened. Gyere vissza hozzám! Valaki megrázta a vállam.

• Ébredj fel, kedvesem. Rosszat álmodtál? Miért szorongatod az erszényedet?

Author: Horváth Zita

Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.