Nyári nap sugara barnítja bőröm,
A szellő illatában a tegnapokat őrzöm
Felhői között a lemenő nap sugara
Arcodnak elbűvölő, pajkos mosolya.
Lángoló táj színében úszik a patak,
Vörösen izzó ölelésével betakar.
Zavaros képében összemosódnak a színek,
S magamat rajtakapom, hogy hozzád beszélek.
A messzi táj világát táncra hívta a délibáb,
S nekem a suttogó hangod zenét komponál
Bársonyos bőröd érintésére indult el a kezem,
Mégis tövises rózsába tettem le a szívem.
Az égbolt színei lassanként fakulnak,
Mögöttem a felhők feketébe borultak.
Záporeső áztatja bőrömig a ruhámat,
Holnap is eljövök, hátha itt talállak.
2025.07.13
Author: Deák Ádám
Nem vagyok több egy szokványos fiataltól, aki kedvére szereti formálni a szavakat és oly módon egymás mellé tenni őket, hogy annak elolvasása örömet jelentsen számára. Van akinek az úszás, a repülés vagy az extrém sportok jelentenek örömet, nekem a kerékpározás, a versek, az érzelmek és a természet. "A szem a lélek tükre" szokás mondani, azonban ha nem ismerünk valakit személyesen ezt nehéz egy kép alapján reálisan meglátni. A versek azonban olyan megnyilvánulások, ahol a lélek kommunikálhat a szavakban, a mögöttes tartalomban, a költői képekben, rímekben, de még az amatőr hibákban is. Öszintén örülök, hogy egy olyan közösség tagja lehetek ahol mindezeket megoszthatom, és talán még más számára is örömet szerezhetek egy-egy szófordulattal.
Egy válasz
„Bársonyos bőröd érintésére indult el a kezem,
Mégis tövises rózsába tettem le a szívem.”
Szomorú, szép sorok. Érdemes elmenni, hátha másnap ott lesz a Kedves.
Szeretettel: Rita