Torz Tükör

Az ideális, írásban is szürreális 

Gondolatban feltámasztott

Valóságban valótlan vontatott vallomás,

Képzeletem képtelen kiéhezett kéjelgése,

Hogyan érthetné értékét az értelemnek az,

Akit  még én magam, én magam sem értek. 

.

Szükséges szükségszerű szeretet, 

Amely esténként olykor átjárja a szívemet.

Az a színtelen szemtelen szeplőtelen valóság, 

Amelyre reggelente kell ébrednem.

Hol van az aki tudhatná mit érez, 

Az érzéktelen értéktelen értelmetlen érzelem,

Hogy vágyom arra ami nincsen,

S amivel áldott vagyok azt álnokul semmisnek tekintem.

.

Tükörképem személytelen személyének szemébe tekintve

Lelkem ürességének, űrének fekélye.

Nem gonosz gazember gondtalan szereppel,

Mindinkább úszni nem tudó hullám dobálta kis ember. 

Aki nem több a teremtő tervében szereplő,

Hasonmására egyedileg teremtett egyetlen egyedtől. 

2025.07.18.

Deák Ádám
Author: Deák Ádám

Nem vagyok több egy szokványos fiataltól, aki kedvére szereti formálni a szavakat és oly módon egymás mellé tenni őket, hogy annak elolvasása örömet jelentsen számára. Van akinek az úszás, a repülés vagy az extrém sportok jelentenek örömet, nekem a kerékpározás, a versek, az érzelmek és a természet. "A szem a lélek tükre" szokás mondani, azonban ha nem ismerünk valakit személyesen ezt nehéz egy kép alapján reálisan meglátni. A versek azonban olyan megnyilvánulások, ahol a lélek kommunikálhat a szavakban, a mögöttes tartalomban, a költői képekben, rímekben, de még az amatőr hibákban is. Öszintén örülök, hogy egy olyan közösség tagja lehetek ahol mindezeket megoszthatom, és talán még más számára is örömet szerezhetek egy-egy szófordulattal.

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Tükörképem személytelen személyének szemébe tekintve
    Lelkem ürességének, űrének fekélye.”

    Vajon miért üres az a lélek?

    Az úszni nem tudó kisember is lehet értékes, akkor is, ha a hullámok dobálják, ezek szerint állja a „sarat”.

    Szeretned kell a tükörképed és akkor értékesnek látod magad és magadon keresztül másokat is, bár lehetnek az ilyen sorok rossz hangulatból fakadóak is.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »

Izzó parazsak

Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal.   Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,

Teljes bejegyzés »

Acél sínek

Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet.   A jó jövő megcsillan

Teljes bejegyzés »

Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »