Időgyűrűk

Bence a júliust nagypapáéknál töltötte, ahol mindig jó illat volt. Tavasszal az akácok, nyáron a friss fű és az érett gyümölcsök illata lengte be az udvart. Szeretett itt lenni. Nem kellett korán kelni és iskolába sietni. Noha nagyapa mindig ügyelt arra, hogy ne múljon el nyár hasznos tanulás nélkül. Erzsi mama ilyenkor készítette a legfinomabb falatokat, s ekkor vette elő a legszebb kék bögrét a reggeli kakaóhoz.

Nagyapa derékfájása ilyenkor megszűnt, s kicsattanó jókedvvel tanítgatta Bencét. Egyik reggel azzal az ötlettel állt elő, hogy a kert végében kiszáradt egy szilvafa és azt kellene kivágniuk. Bence aztán két percen belül felöltözve, megreggelizve készen is állt a közös kalandra.

Hamarosan már berregett a fűrész. A kopár szilvafa, akár egy vékony fűszál, úgy dőlt a földre. Nagypapa ágakra és sok kis tuskóra vágta szét.

– Papa, ez a fa már öreg volt, csupa ránc a belseje!

-Azok az évgyűrűk! – válaszolt nevetve.

-Pedig pont olyanok, mint a ráncok a kezeden!

– Igen, hasonlít rá! Csakhogy ezek a fa éveit mutatják – ahány gyűrű, annyi év!
– De jó! – lelkesedett Bence, és figyelmesen számolni kezdte a gyűrűket, nehogy egyet is kihagyjon. – Negyvenhárom! – kiáltotta. – Akkor ez a fa negyvenhárom éves volt?

– Igen,  Nagyjából jól számoltál! Ezt a fát azon az őszön ültettem, amikor apukád született.

-Akkor ez a fa sose felejtett el évgyűrűt növeszteni!-csodálkozott a fiú

Nagypapa mosolyogva válaszolt:

– A fák nem direkt növesztik a gyűrűket. Ez a természet rendje. Ahogy az évszakok változnak úgy alakulnak ki. Olyan ez, mint a hajunk, nő magától!

Ezen aztán mindketten hangosan kacagtak.

– Ezek sok mindent elárulnak ám! – mutatta nagypapa. – Amelyik gyűrű vastag, az azt jelenti, hogy abban az évben bő csapadék és sok napsütés volt. Ezek a kis keskenyek meg a szűkös éveket jelölik!
– És ez a csík? – érdeklődött Bence.
– Az azt jelenti, hogy még egészen fiatalon megrepedt a törzs, valószínűleg egy nagyobb viharban.

Bencét lenyűgözték a jelek. Így aztán  még jó néhány ágat is alaposan szemügyre vette és megállapította a korukat.

Delet harangoztak. Erzsi mama aznap a teraszon terített az ebédhez, ami csak ünnepnapokon volt lehetséges, meg ha Bence itt volt. Örömmel számolt be nagymamának is az új tudományáról. Aztán megakadt a szeme a télikert egyik növényén!

–  Nagyi! Annak hány évgyűrűje lehet? – mutatott az ablak előtt álló majomkenyérfára.

– Annak egy sincs! – válaszolt nagyi.
– Tudod, az egy messzi vidékről származó fa. Olyan helyről kaptam, ahol nincs négy évszak, hanem állandóan meleg van. Az ottani fák így nincsenek téli nyugalomban, hanem folyamatosan nőnek. Így nem alakulnak ki a gyűrűk.
– Azért ha egyszer majd kivágjátok, azt is megnézhetem? – kérdezte Bence töretlen lelkesedéssel.
Ezen aztán mindenki jót nevetett.

Csatlós Melinda
Author: Csatlós Melinda

1990 Luca-napján születtem. Gyermekkoromat a festői Bakonyjákón töltöttem. A természet közelsége, a falusi élet csendje meghatározó volt számomra. Gyerekként még megtapasztalhattam egy eltünőben lévő világ apró csodáit. Már gyerekként is vonzódtam az irodalomhoz és a művészetekhez – szerettem figyelni az embereket, hallgatni a történeteiket. Középiskolai éveimet egy zeneművészeti szakközépiskolában töltöttem, ahol klasszikus és népi klarinétot tanultam. Itt ismerkedtem meg a magyar népzene és néprajz mélyebb világával, ami később nagy hatással volt írásaimra. így születtek meg első történeteim. A néprajz iránti lelkesedésem arra ösztönzött, hogy mélyebben megismerjem szülőfalum hagyományait. Népi vallásosság és szakrális emlékek témában végeztem gyűjtést Bakonyjákón, amelyet később országos versenyen is díjaztak. 2012-ben jelent meg „Egy tucat bakonyi betyármese” című mesekönyvem. 2013-ban pedig a felnőtteket szólitottam meg: ,,Történetek a faluból’’ cimű, néprajzi témájú novelláskötetemmel. A pedagógia mindig közel állt hozzám, így tanítói és tanári diplomát szereztem. A néprajz és a tanítás iránti szeretetem később találkozott, és ennek eredményeként született meg a „Több tucat feladat bakonyi betyármesékhez” című szövegértési gyűjteményem. Életem során több nagyvárosban is éltem, mégis mindig hazahúzott a szívem. 2024-ben férjemmel és két kisfiunkkal visszatértünk Bakonyjákóra, ahol végre igazán otthonra találtunk. Hosszú évek után itt tudtam újra irni. Mindig is lenyűgözött a teremtett világ szépsége, a természet változásai...

6
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »