A rendkívül izgalmas és a meglepő fordulatokkal teli regény egy házaspár közel két évét követi nyomon egy komoly gazdasági válságban lévő országban. Az ország, a helyszín az USA néhány városa. Azonban a két fő mondanivaló, a pszichológia területéről a megfelelési kényszer, míg társadalmi vonatkozásban a korrupció, általános érvényűnek tekinthető.
A két főszereplő Stan és Charmaine, akik mellé a Pozitron elnevezésű projektben, amely egy elzárt helyet jelent, még egy tucat másik szereplő is csatlakozik, továbbá a férj öccse, Conor.
A regény első része a házaspár közös életét mutatja be egy kocsiban, majd, amikor bekerülnek a Pozitron projektbe a történetvezetés két részre válik szét, hogy a cselekményszálak a végén újra összeérjenek.
Amikor beköltöznek, a házaspár külön utakra kerül, onnantól kezdve két szálon fut a cselekmény, fejezetenként váltakozva, egészen addig, míg ismét össze nem találkoznak a kinti világ egyik kórházában. A narrátor hol az aktuális történéseket írja le, hol valamelyik főhős gondolataiba enged betekintést miközben egy disztopikus világot mutat be. Részemről azonban több probléma is felmerül.
Műfaját tekintve pszichotriller, a megfelelési kényszer, különösen a feleség részéről, végig jelen van a regényben, szinte minden cselekedetét az mozgatja, még sincs a karakterek pszichológiája felépítve. Vannak ugyan belső monológok az adott helyzetekben megfelelő cselekvések elgondolásai, de nem a lelki vívódások azok végrehajtásával kapcsolatban.
Nem világos például a feleség börtön béli munkája. Embereket öl meg a méreginjekcióval, vagyis hóhér. De arról nem esik szó, hogy mindezt ő lelkileg hogyan viseli. És valóban megölte a férjét, csak hogy megfeleljen? A saját jobb élete reményében? És mindezek után a férje visszafogadja? Sőt, szereti! Ez nem realisztikus elgondolás!
A férj látszólagos halála után a történet szerintem meseszerű horrorrá válik. És a befejezése, boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú a szép új házukban a kicsivel. Ez már inkább egy horrormese.
Sok szál nincs elvarrva, illetve kérdéseket vet fel. Mi Conor, a férj öccsének a sorsa? Hogy kerül éppen ő abba a helyzetbe, hogy kihozhassa őket? Hogy lesz a felügyelőnőből félig barát, aki a másik miatt lemond a férjéről? Mi lesz a korrupcióval a továbbiakban?
Egy másfajta értelmezésben tekinthetünk úgy a regényre, mint egy modellre, melyet gyakran alkalmaznak a természettudományos megismerésben. Ezeknek a modelleknek éppen az a jellegzetessége, hogy csak néhány kiválasztott aspektusra koncentrálnak, a többit elhanyagolják. Ezek a kiválasztott aspektusok a regényben:
A megfelelési kényszer (Charmaine-nél).
A korrupció és a hatalmi manipuláció (Ed és a Pozitron).
A biztonság illúziója szemben a szabadsággal.
Az emberi kapcsolatok törékenysége extrém körülmények között.
A túlzásokkal és a fentebb általam hiányolt pszichológiai részletek elhagyásával ezek a vonatkozások még élesebben rajzolódnak ki a regényben. Mintha inkább az lett volna az író célkitűzése, hogy ezeket bemutassa és ehhez találta ki a megfelelő környezetet, a Pozitron projektet annak résztvevőivel együtt és a szereplők cselekedetire fókuszált.
Kérdések, melyeken érdemes elgondolkodni a regény olvasása során, illetve utána:
- Vajon miért Pozitron a projekt elnevezése?
- Milyen okok vezérelték a házaspárt, hogy belevágjanak a projektbe és feladva önállóságukat, beköltözzenek?
- A feleség gyakorlatilag kezdetektől fogva hóhérként dolgozik a projektben. Reális az ő karaktere? Valóban lehet olyan hamar alkalmazkodni a helyzethez, ahogy az a regényben megjelenik?
- Egy regénytől elvárjuk, hogy a szereplők reális karakterek legyenek? Kik lehetnek ilyenek? És kik nem? Hogyan lehetne reálisabbá tenni a karakterüket?
- Vajon miért nem történik meg a valódi felelőségre vonás a regény végén?
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
