Milyen szép a gyertyának a làngja,
Ahogy fut a szobàban cikázva!
Mint gondolat, mely nem leli helyét,
Miközben a szîv bent …egyre csak ég.
Bevilágîtja a szobàt lángja.
Mosolyt visz a megtört félhomályba.
S úgy szökik a derengés fel szárba,
Hogy izzik már a szó …ceruzámban.
Ott van most,mi nem hagy nyugodni.
S árad bús tengerként tőle a szív.
Tombol, akár kitörő, hűs vihar.
Szavakat vet sorban a papírra.
Mire megpihen a gyertya lángja,
Ott áll e soroknak tanulsága.
Reményt keltve céltalan vilàgban,
Ne maradjunk bánatos homályban.
Az éjszakának dereka táján
Valami megtöri lányom álmát.
S vackolódik át hozzám álmosan.
„Mit írsz, mami?”
-kérdi kótyagosan.
Simogatom lágyan feje búbját.
S leteszem megadón a ceruzám.
„Tudod mit? Nem írok én már semmit.”
„Jó, hogy itt vagy! …Ideje pihenni menni!”
 |
VálaszTovábbítás
|
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
