átkarol a csend a hang
a hangulat a hang
a csend
.
szeretem a hangot,
ha morajlik, dörög,
zuhog, zubog, elönt,
sebesen sodor,
kidob, kitaszít,
mélyből szabadít,
magasra felrepít:
lélek-viharban
szállni tanít…
szeretem,
a lassan folyót,
cseppenőt,
szellő-szárnyon érkezőt,
madárcsőrből gördülőt,
a hullámmal loccsanót,
kristály-hangon csobbanót,
halkan szólót, ringatót,
mely, mint a csend:
átkarol…
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
5 Responses
„mélyből szabadít,
magasra felrepít:”
Kedves Zoé!
Az ilyen hangot én is, viszont tud az bántó, sértő, lesújtó, taszító is lenni.
„kristály-hangon csobbanót,
halkan szólót, ringatót,”
Csodálatosak a szavaid, mind egy-egy igazgyöngy.
Nagy tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, köszönöm szépen. Csodálatos a nyelvünk kifejezőereje.
A bonyolult gondolattól a legfinomabb rezdülésig bármit szavakba önthetünk.
Szeretettel: Zoé
a csend is hang. úgy, mint a fehérben az összes szín: a csendben is ott lapul a hang. lehet, hogy épp születik, lehet, hogy épp elhal, lehet, hogy csak csendben van.
de van.
Gábor
igen, van.
a csend hangja: a csend (hallható, hallgatható)
a csendre hangolódást, nem lehet más szavakkal kifejezni
a csendben élő, vagy éppen születő belső hang, csak lecsendesülésben „hallható”
Zoé