Ezerarcú éj,
könny áztatta táj,
enyhülést hoz az idő,
múlik, ami fáj.
Zokogva távolodnak,
a sosem volt álmok,
becsukom szemem,
úgy nézek utánuk.
Hallok még egy hangot,
itt cseng a fülemben,
markolom a szelet,
mi sosem volt kezemben.
Csillagokkal tűzdelt,
holdfény szabta égbolt,
feledném a múltat,
feledném mi régvolt.
Nem hullik már könnyem,
utánad sem nézek,
kiszáradt szememben a tűz,
kihunyt már végleg.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
