Elmentél mellettem,
mert őszinte voltam.
Elmentél,
pedig én belőled nőttem.
Te voltál a támasz,
még ha nem is tartottál.
Te voltál kapaszkodóm,
mikor zuhanni láttál.
Sosem voltál itt,
mégis mellettem álltál.
Futottam hozzád,
bár sosem vártál.
Bennem van hangod,
az a csodásan zengő.
De lelkemben a sötét,
oly goromba felhő.
Elmentél tőlem,
hangtalan, szótlan.
Magam maradtam,
és már hiába szóltam.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
