Hétfő:
Egy nap a hétből, egy egyszerű,
nem különleges, bár a hetet nyitó első,
de mégis inkább szürke, színtelen
nem a legszebb,
messze nem a legkedveltebb.
Mindenki kedvenc napját,
a vasárnapot követő első, munkában töltendő
s, mint ilyen, közutálatnak örvendő.
És ha azt mondom, hogy mégis,
e nap nálam a kedvenc, legalább is szeptemberben,
kételkedve fogadod, tán el sem hiszed,
hogy ez igaz lehet.
Pedig ez mégis igaz, és nincs is ebben
semmi csodálnivaló.
Hidd el, könnyen a hétfő ilyenné tehető!
S hogy ez valóban így legyen, nem kell mást tenned,
csak fogadd meg tanácsom, s tégy emígyen:
Felejtsd el kis időre zárt világát szobádnak,
hagyd ott, s menj ki a szabadba!
Fogj egy széket, tedd ki a napra, ülj le rá!
Emeld arcod az ég felé, a magasba,
hagyd, hogy a napsugarak símogassanak!
Élvezd künn a napsütést, a csendet és nyugalmat,
s meglátod magad körül, mintegy láthatatlan varázsütésre
egy egészen más, megváltozott, megszépült világot,
egy szemed előtt megvalósuló
varázslatos hangulatot, a színessé lett
szeptemberi hétfő csodáját találod.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
3 Responses
Kedves Tonió!
Kedves, szép soraid tetszéssel olvastam. Az én kedvencem a keddi nap volt. Ne kérdezzed, hogy miért, mert magam se tudom. Mióta nem dolgozom, a napok összefolynak, nincs valódi jelentőségük. Azt, csak valamilyen program, vagy látogatás adhat. Nos, hétfőn jön a fiam és a menyem, így a hétfői napon szép lesz. Szombaton viszont itt volt Évike lányom nálam és szépségét, egészségét, az egész lényét megcsodáltam, hiszen egész nyáron nem láttam. Felnőttek, dolgoznak, a kis szabadságukat egymással töltik, a gyermekeik és unokáik is inkább őket keresik és ez így van rendjén, mégis boldogság, hogy gondolnak rám, és ha tehetik el is jönnek hozzám. Nekem már csak azok a napok szépek, melyek valakihez, valakikhez kötőtnek.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy szántál időt e versm elolvasására sőt még hozzá is szóltál,melyet szntúgy köszönök.Kérdezem én is tőled: csak volt kedd a kedvenc napod? És már nem az? Valami történt?
Akinek nagy családja van, mint neked, az nincs egyedül.Mindig valaki más kerül figyelmed kzépponjába, és ha szeencséd van meg is látogatnak.Mások, és sokan vannak, azért panaszkodnak, hogy senkijük nincsen, egyedül maradtak.Ez bizony elég szörnyű lehet.Isennek hála , én nem ismerememe állapot fájdalmas voltát.
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy nekünk még vannak hozzátartozóik, de mi is szeretünk panaszkodni.Pedig nem kellene.Vannak problémáink, de még annak családtagjaink, tudunk kihez hozzászolni.Mielőtt panaszra nyílna szánk, gpndoljuk őrájuk, kik egyszál magukban élnek!
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Igen, csak volt a kedvenc napom a kedd, már rég óta nincs kedvenc napom. Ahogy írtam is, az a kedvencem, amikor találkozni tudok olyan emberekkel, akiket szeretek, akiknek a társaságában jól érzem magam. Lehet, hogy panaszkodom időnként, vagy úgy tűnik, mint ha azt tenném, de saját magam nem tartom siránkodó, önmagát sajnáltató, panaszkodó embernek. Vannak tények, melyeket megírok, mint például, hogy a nyár volt számunkra a legeseménytelenebb évszak, de ez nem panasz, hanem tény. Teljes mértékben megértem a családom minden tagját, hogy azt a kis szabadságot a saját feltöltődésükre fordítják, a férjükkel, gyermekeikkel nyaralnak, üdülnek, wellnesseznek. Annak is örülök, hogy telik rá nekik, hogy mindnek van otthona, autója és lehetősége van akár a tengerparti nyaralásra is. Igyekszem és mindig is igyekeztem a saját kikapcsolódásom magamnak megoldani, azt nem terhelem másokra. Viszont most az én programjaim is „nyári szünetre mentek”, ráadásul a baleset is korlátozott sok mindenben. Most már hála Istennek beindul az élet. Tegnap színházban is voltam, hétfőn megyek a nyugdijas klubba és már az uszodát – szaunával együtt – is beiktatom az életembe. Azért van nagy családom, mert vállaltam három gyermeket, akik közül kettő házasságot kötött és ők is vállaltak 2-öt, 3-at, így öt unokám lett és most novemberben érkezik a negyedik dédunokám. Aki nem vállalt gyermeket az nem számíthat a későbbiekben nagy családra. A kicsi vagy kocsi közül a kicsit választottam.
Szeretettel: Rita