Régi szerelem

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Túl hamar lemondasz mindenről, szerelemről, barátokról. Eldobod őket, mintha nem léteznének, mintha fontosak nem is lennének. Hirtelen harag, sértődés, majd jön a néma, kék halál.