Hovà lett a nyàr ,
Hovà lett a régi szerelem?
Hovà lett a tűz,
Mely lángol,s élve eltemet?
Hogy talàllak meg,
Ha nyomod màr nem lelem?
Miért ilyen néma,
Ilyen bús ez a szerelem?
Szivàrvàny a vàgyam,
Egyszer meglellek…,
Napsugàr a szemed,
Forrón perzselget…
Gyöngéd szellő
Néma, hűs sóhajod,
Akàr esik, akàr fúj,
…A rabod maradok…
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Visszasírjuk olykor a régit, azt ami elmúlt és nem jön vissza soha, mert ha visszajönne, már akkor se ugyanaz volna.
Szeretettel: Rita