Augusztus

Másképp süt a nap,

másképp fúj a szél is.

Másik arcát nyújtja,

felénk most az ég is.

Ezernyi csillag

búcsút mond örökre.

Fényes pompájával

zuhan le a Földre.

Csillagok vagyunk mind,

valakinek egén.

Boldogan ragyogunk

s él bennünk a remény,

hogy majd egyszer, újra

mint csillagok az égen,

egymás mellett ragyoghatunk

úgy mint réges-régen.

Tóth Ilona
Author: Tóth Ilona

Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „él bennünk a remény,
    hogy majd egyszer, újra
    mint csillagok az égen,
    egymás mellett ragyoghatunk
    úgy mint réges-régen.”

    Nagyon szép sorok. Én a szüleimmel szeretnék együtt ragyogni az égen.

    Szeretettel: Rita

    0

    1. Kedves Rita,köszönöm szépen. Nagyon nehéz dolog eldönteni,hogy ki is legyen az a csillag. Sok szerettünk már ott van a csillagok között, Én a páromat választanám,mellette a földi életben is ragyogtam és remélem majd csillagként is együtt ragyoghatunk az idő végezetéig. Üdvözlettel:Ica

  2. Kedves Ilona!

    Igen, kinek ki. Számomra nem kérdés, mert a páromra nem számíthattam, akik igazán, őszitén a sírig szerettek, azok a szüleim voltak.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »

Csak gyom?

Búzavirágként a mezőn élek. Az elmúlástól sohasem félek. Mélyen kapaszkodik a gyökerem. Lelkem szavát buzgón követem. Tomboló viharban meghajolok. Csak az igazsághoz ragaszkodok. A szirmom

Teljes bejegyzés »