Másképp süt a nap,
másképp fúj a szél is.
Másik arcát nyújtja,
felénk most az ég is.
Ezernyi csillag
búcsút mond örökre.
Fényes pompájával
zuhan le a Földre.
Csillagok vagyunk mind,
valakinek egén.
Boldogan ragyogunk
s él bennünk a remény,
hogy majd egyszer, újra
mint csillagok az égen,
egymás mellett ragyoghatunk
úgy mint réges-régen.
Author: Tóth Ilona
Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.
3 Responses
„él bennünk a remény,
hogy majd egyszer, újra
mint csillagok az égen,
egymás mellett ragyoghatunk
úgy mint réges-régen.”
Nagyon szép sorok. Én a szüleimmel szeretnék együtt ragyogni az égen.
Szeretettel: Rita
0
Kedves Rita,köszönöm szépen. Nagyon nehéz dolog eldönteni,hogy ki is legyen az a csillag. Sok szerettünk már ott van a csillagok között, Én a páromat választanám,mellette a földi életben is ragyogtam és remélem majd csillagként is együtt ragyoghatunk az idő végezetéig. Üdvözlettel:Ica
Kedves Ilona!
Igen, kinek ki. Számomra nem kérdés, mert a páromra nem számíthattam, akik igazán, őszitén a sírig szerettek, azok a szüleim voltak.
Szeretettel: Rita