Zsiga, kis unokám, te kis göndör fürtös,
Kérlek, ne szaladj most el előlem!
Inkább gyere ide, hozzám közel!
Így ni, jól van!
Most pedig ülj az ölembe!
De maradj itt nyugton!
Meg se mozdulj!
Ne feszeng, ne is mozogj!
Lábaddal ne harangozz!
Ha nyugton maradsz,
Mesét mondok neked,
feltéve ha te is akarod!
Akarod?
Na jól van, ha akarod, legyen!
Most már csak azt kell eldöntened,
melyik legyen ez a mese?
Mondd, hát, Zsigám,
Hallgatlak!
Csupa fül vagyok, mi a választásod?
Szóval?
Meséljek a Krampuszról?
Ám legyen, ha így akarod!
Akkor szóljon a mese a Krampuszról!
De aztán jól figyelj,
mert legközelebb neked kell majd
elmesélned nekem,
amit most fogsz hallani tőlem:
Egyszer volt, hol nem volt,
talán igaz sem volt.
Volt egyszer, innen messze
egy nagyon magas, égbenyúló üveghegy…
S én, nagypapa mondom a mesét tovább,
Zsiga feszülten figyeli a folytatást.
Miközben mesélek, időnként reá nézek,
csodálom, és irigylem, hogy
ennyire bele tudja magát élni a történetbe.
Nézem kis törékeny testét, s szinte kételkedem:
Jól látok, szemem nem káprázik?
Tényleg, mindez valóság, hogy mellettem ül
egy kis emberke, aki négy éve még, nem is létezett,
s lám, most itt ül az oldalamon, és hallgatja mesém.
Köszönöm a Teremtőnek, hogy oly kiváltságban részesít,
hogy láthatom unokám, hogyan nő, és okosodik ,
hogyan fogadja be a sok újdonságot, a sok csodát: a világot,
mely számára kapuját előtte egyre szélesebbre tárja.
Nézem őt, és el sem hiszem, mindazt, ami e rövid négy év alatt,
a szemem előtt történt-
Hisz minap még csak kúszott a földön, járni, beszélni sem tudott még,
most meg már úgy elfut előlem, hogy utolérni sem tudom.
S ha beszélünk egymással, szavait gondosan megválasztja,
s oly választékosan szólal meg, hogy tőle szavam eláll, és nyitva marad szám.
És ahogy hosszasan nézem őt, szívembe melegség költözik.
Szemem sarkában egy könnycsepp megcsillan.
Sóhajtok.
Fejem meghajtom.
Köszönetet mondok,
leborulok a Teremtő, Isten nagysága előtt.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
4 Responses
Kedves Tonió!
Nagyon kedves, megható szép sorok az unokával való együttlét öröméről. Szeretettel gratulálok hozzá! Nekem már az elsőszülött dédunokám is tíz éves, őt követi egy 3, egy 2 és novemberre várjuk a negyediket, aki kislány lesz. Így – ha megélem – két fiú és két kislány dédunokával büszkélkedhetek majd. Sajnos egyik sem lakik a közelemben és hát ugye ott vannak a szülők, a büszke nagyszülők, így nekem ritkán van lehetőségem találkozni velük, de a Messenger jóvoltából sok mindent tudok róluk, felvételeket, videókat is kapok és azért olykor-olykor össze is tudunk jönni egymással.
További kellemes és boldog perceket kívánok, valamint azt, hogy éljed meg az unokád esküvőjét is!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Örülök , hogyy tetszett versem és kőszönöm azokat a sorokat, melyek hozzászólásod tartalmazzák!Aranyos vagy, hogy olyanokat kívánsz, hogy még érjem meg unokám esküvőjét is, ezt költői túlzásnak tartom, de azé kedvec és köszönöm.Mivel tége is rokon csemeték vesznek körül(ha nem is a szó fizikai értelsors
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Az áldás és a jót kívánás mindenkinek jólesik. Hogy ki milyen kort él meg azt nem tudhatjuk, csupán azt, amit már megéltünk. Minden korban megvan az öröme annak, ha egy új élet születik. Sokan az én koromban tudnak unokázni és ezzel a szülőknek segíteni, nekem viszont az jelentette az örömöt, hogy még fiatal voltam, életerős, aktív, így élmény volt a velük való foglalkozás, még egyszerre három se jelentett gondot. Emlékeznek is rá, szeretettel gondolnak vissza ezekre a meghitt, szép alkalmakra. Akkor viszont még én is dolgoztam, így szabadságot kellett kivennem, amit azonban velük hasznos időtöltésnek tartottam. Ráadásul sokáig laktak az édesanyámnál, így életük meghatározó szakaszában naponta találkozhattunk egymással. Szép volt, elmúlt, de jó visszagondolni rá. Most viszont nagyon várom Viktor unokám kislányát. Épp ma kaptam tőle ultrahangos fotót a pici lánykáról. Megható, hogy mennyire hasonlít már az igazi gyermekre, pedig van még jó néhány hónap hátra a születéséig, hiszen november végére várják.
Őszinte szívvel örültem, hogy ilyen alkotás is megjelent Tőled.
Legyen még sokáid örömöd ebben a kis eleven lurkóban!
Szeretettel: Rita
U.i.: Ha elolvasod a Butaságom történetét, akkor rájössz arra, hogy velem nagyobb koromban se volt egyszerű az élet.
Kedves Rita!
Köszönöm jókívánságaid Zsigával kapcsolatban.Kívánok erőt és egészséget ahhoz, hogy legújabb unokád születését is meg tudd élni és élvezhesd majd a vele töltött perceket!
A Butaságom történetét elolvastam és valóban igazolom, hogy nem volt veled egyszerű az élet.
Szeretettel
Tonió