Úton

 

Lépéseid kövesse áldás,

mint árnyék délben,

mint visszhang hegyekben.

 

A szél – barát a hátad mögött,

az eső – simogatás a földön,

a nap – ölelés az arcodon.

 

És amikor lehunyod szemed,

s lelked kiröppen a testből,

legyen könnyű a föld,

mint anyai kéz,

mely gyöngéden ereszt.

Kárpáti László
Author: Kárpáti László

Kárpáti László vagyok. Elsősorban novellistaként tekintek magamra, bár az időnként felbukkanó verseim ennek az ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni. E sorok írásakor (2025. 08.) töltöttem be a 37. életévemet. Eredeti végzettségem szerint angoltanár vagyok, ennek köszönhetően a magyar mellett a nemzetközi nyelven is írtam és írok mind a mai napig. Ennek nyomát tudományos cikkek, versek, novellák és tudományos-ismeretterjesztő szövegek is őrzik. 5 év nyelvtanítást követően új munkahelyet kellett keresnem, így találtunk egymásra a gyermekvédelemmel, ahol 6 évig dolgoztam gyermekvédelmi gyámként. 2024-ben azonban elváltak útjaink az ágazattal, hogy egy jóval kedvezőbb területen tudjak tovább tevékenykedni, miközben alkotok. A doktori képzésem kötelező részeként számos magyar és angol nyelvű tanulmányt jelentettem meg, illetve tartottam előadást mindkét nyelven. Ezt napjainkra felváltotta a tudományos-ismeretterjesztő újságírás, mivel hiszem és vallom, hogy „egész népünket kell nem középiskolás fokon tanítani”. Ilyen jellegű írásaimnak elsősorban az Egzakt Média ad helyet. Már az egyetemi éveim alatt rendszeresen kértek fel fordításra, olykor tolmácsolásra, míg a lektorálást saját magamnak tapostam ki. Ennek eredményeképpen jelenleg is rendszeresen kapok megbízásokat a Pons Kiadótól, hogy angol nyelvű szövegeik magyar változatait „alaposan fésüljem át” a szemeimmel. E kötetek már mind kaphatók kereskedelmi forgalomban. A szépirodalom, illetve az ilyen irányú írás legelőször általános iskolás koromban bukkant fel az életemben,...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az én anyám

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »