Hintáztál és hitted, hogy az felrepít,
a föld felett lebegve messzire visz.
A hinta megállt, és le kellett szállnod,
föld felett boldogságod nem találod.
A boldogságot csak magadban keresd,
amíg tiszta a szíved, azt megleled.
Szeresd magad, örülj a fényes napnak,
amit csupán csak az élők kaphatnak.
Élsz, míg szíved dobban és vágysz a jóra,
őszinte, igaz, szép, emberi szóra.
Vigyázz, nem minden arany, ami fénylik,
talán akkor sem, ha annak ígérik.
Ám, ha nincs benne a jel, ne higgy benne,
nehogy a fénye, eszedet elvegye!
Csalódás lesz a hiszékenység ára,
hiú remény, köd előtte, utána
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Kedves Rita!
Most látom, hogy a képen is hintán ülsz. Hintázni jó!
„Szeresd magad, örülj a fényes napnak,
amit csupán csak az élők kaphatnak.”
Szeretettel: Zoé
Kedves Zoé!
Köszönöm szépen az olvasást. Igen, rólam a lányoméknál készült a hintás fotó, nekem nincs, bár mindig volt hintánk a szülői háznál. A versnél asszociáltam a hintára, melyről azt hiheti az ember, hogy felrepíti, de egyszer meg kell, hogy álljon a hinta, mert az álomvilágban nem leljük meg a boldogságunk.
Szeretettel: Rita