Erdő mellett, falu szélén
áll egy kopott, pici ház.
Udvarán sok csorba köcsög
rajtuk tarka, szines máz
Kapujánál eső után
mindíg megtapad a sár.
Csendes, szerény hajlékában
él az öreg házaspár.
Szeretetben, megértésben
éltek hosszú éveket.
Néha – néha átlapozzák
még a régi képeket.
Gyermekeik elköltöztek,
messze lakik a két lány .
Látogatni ritkán jönnek,
sűrű vendég a magány.
Szebb napokat látott a ház,
múltját tán már feledi.
A veranda friss festése
szegénységét elfedi.
Hajlott tető cserepein
szél borzolja a mohát.
Évek óta rozsda marja
már a lyukas csatornát.
Rég nem festett ablakokon
néha befütyül a szél.
Szoba sarkok penészednek
mikor beköszönt a tél.
Kerekeskút kávájánál
repedt deszka nyikorog.
Tele vödör súlya alatt
néha a lánc csikorog.
Gyüjtötték a rőzse halmot
kiskertjük két szélére.
Gondoskodni most kell már így
lesz tüzelő télire.
Kert végében pár tyúk kapar
eleséget magának,
frissen ásott a föld, ahol
gilisztákat találnak
Vén diófa árnyékát a
nap folyton csak kergeti
Küszöb előtt macska kereng
és a kutyát hergeli.
Útja végét járja a nap,
elfáradtan lenyugszik.
Arany pírban játszott az ég,
de már vörösben izzik.
A zizegő levelekre
az est mindjárt ráköszön.
Nyújtózik a macska egyet
és leül a küszöbön.
Kutya lassan visszafogja
készülődő vicsorát.
Vigyáz, mert a kedvenc cicus
miatt nem kap vacsorát.
Fenn az égen hold sarlója
már a csillagokig ér
A ház elrejti fényeit
most, ahogy aludni tér.
Amikor a felhők közül
a hold újból kitekint,
az ifjúságról álmodik
mind a két öreg megint.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
Egy válasz
„Amikor a felhők közül
a hold újból kitekint,
az ifjúságról álmodik
mind a két öreg megint.”
Meghatóan szép sorok az idő múlásáról és a magányról, ettől talán csak az nehezebb, amikor már társ sincs.
Szeretettel: Rita