Pusztítás,
élelemem a figyelme.
Régen bőségtál volt,
mára mindössze morzsa.
Mindent megettem.
.
Elemózsiáért könyörög:
enni kér a nincstelen,
mert amikor minden volt,
nem látta meg őt, a szemtelen.
.
Pusztul a növény, szomjas,
mert nem volt neki elég,
amikor napjában hétszer
inni kapott, szegény.
.
Azt gondolta kutya világ,
sokat enged a póráz.
Jobbat tud, meglásd, jó lesz
csak a romlás.
.
Hitegette magát,
sokat adott bele.
Mire feleszmélt,
megette az egészet a fene.
.
Ma már álmodik,
álmodja a tegnapot.
Hittel pótolja,
mással felhagyott.
.
Ilyen vagyok én?
Hát ezzé tettem magam.
.
2025.09.16.
Debrecen
Author: Deák Ádám
Nem vagyok több egy szokványos fiataltól, aki kedvére szereti formálni a szavakat és oly módon egymás mellé tenni őket, hogy annak elolvasása örömet jelentsen számára. Van akinek az úszás, a repülés vagy az extrém sportok jelentenek örömet, nekem a kerékpározás, a versek, az érzelmek és a természet. "A szem a lélek tükre" szokás mondani, azonban ha nem ismerünk valakit személyesen ezt nehéz egy kép alapján reálisan meglátni. A versek azonban olyan megnyilvánulások, ahol a lélek kommunikálhat a szavakban, a mögöttes tartalomban, a költői képekben, rímekben, de még az amatőr hibákban is. Öszintén örülök, hogy egy olyan közösség tagja lehetek ahol mindezeket megoszthatom, és talán még más számára is örömet szerezhetek egy-egy szófordulattal.